Nygmobblepot - A mólón

Háát, ez most kicsit eltér. Mármint az animétől. ( mostanában inkább sorozatot nézek, mint animét)Ez egy sorozat fandom, szerintem mostantól változatos írások lesznek. Úgy éreztem, hogy ezt muszáj megírnom.

Fandom: Gotham
Párosítás: ÖÖ... Végülis Nygmobblepot.
Történet:

Nygmaobblepot.

3X14 vége.
Ha pingvin "meghalt" volna. Ugyanis biztos vagyok benne, hogy nem halt meg.
Nygma Kristennel beszélget. Miss Kringle úgy tűnik, elég felvilágosult. ( Miss Kringle egy kicsit én vagyok >.<)


Ed nézte, hogy hogy húzza le a mélység. Szemeiben fájdalom tükröződött. Még most is hallotta a hangját; „Ed, én szeretlek!”
Nygma csak horkantott, levette a szemüvegét. Az eső pöttyöződött rajta.
- S most hogy érzed magad? - kérdezte a hát mögött valaki. Megfordult és Miss Kringle szelleme nézett vissza rá.
- Miss Kringle, megfázik...
- Ugyan, Edward, csak a fejed agyszüleménye vagyok. - lassan sétált a móló végére. Visszafordult. Nygmát nézte szigorú arccal. - És most mi lesz?
- Mi lenne? Barbara és Thabita átveszi az alvilág-
- Nem velük! - Kristen hangja határozott volt. És tán mérges. Rá nézett – Veled.
Ed elnyíló ajkakkal nézte – Semmi - válaszolta. Visszarakta a szemüveget az orrára.
- Megölted. Őt.
- Igen. Megöltem. - nézett rá Nygma miközben nyelt egyet. Kristen megrázta a fejét. Vissza sétál Nygam elé.
- S mi volt a vétke?
Kristen azt akarta, hogy Edward mondja ki. Edward nem mondta. Miss Kringle bosszantóan sóhajtott.
- Szeretett. Úgy látszik téged szeretni, Mr. Nygma, egyenlő a halállal.
Kristen elsétált, Nygma hallotta magassarkú cipőjének a kopogását. Remegve fújta ki a levegőt, és inkább sietős léptekkel elhagyta a mólót.

*

Nygma bort ivott. Ezt a bort akarta vinni aznap este. Mikor megismerte Isabellát. Lerakta a pohár bort, és hátra dőlt. Lehunyta a szemét.
- Hmm... ez igazán szép évjárat – Ed hirtelen ugrott fel, levegő beszorult a tüdejébe, s csak hápogott, mikor ismét a szeme elé került Miss Kringle szelleme.
- Miss Kringle... maga mégis...
- ...mit keresek itt? Csak beszélgetni akartam veled, Edward. Csak beszélgetni.
Nygma idegesen szedte fel az asztalon hagyott szemüvegét.
- Talán Oswald miatt kísért?
- Én? - tette az ártatlan Kristen – Dehogy is! A saját halálom miatt kísértelek.
Edward a fejét fogta. Talán túl sok bort ivott.
- Nem elképesztő?
- Mi? - nézett fel idegesen a férfi.
- Hogy szeretett? Mondjuk nem volt meglepő. - kezdett el sétálgatni a szobában. Ed nem értette.

- Miért nem volt meglepő? Engem egyenesen sokkolt...
- Túl felszínes vagy, Mr. Nygma. - Ed eddig bírta. Felállt és elkiáltotta magát.
- ÉN SOHA NEM VOLTAM FELSZÍNES!
- Csak őrült, igazad van. - mondta gúnyosan Kristen. Nygma vissza ült és idegesen dőlt előre hátra.
- Miért nem volt meglepő? - nézett rá Ed Kristenre. A lány abbahagyta a könyvek nézegetését. Vissza sétált hozzá. Nygma hátra dőlt a fotelban. Miss kringle a karfára támaszkodott és az arcába hajolt.
- Azért, mert az anyja halála után te adtad a reményt. - köpte a szavakat – Csodálkozol, hogy beléd szeretett? Szerinted Oswaldnak milyen gyerek kora volt?
Edward nyelt egyet. Pontosan tudta milyen volt neki.
- Rossz. Bántották. Kigúnyolták.
- Soha nem voltak barátai. Igaz barátai. Mit tettél? Gondolom már sokszor kérdezted ezt a fejedben. „Mit tettem, hogy Oswald belém szeretett?” - nem igaz?
Nygma lehajtotta a fejét. Hogyne tudta volna, tényleg ezt kérdezgette, mikor rájött a dologra. Mit tett? Nem tudta. Talán Miss Kringle, a rejtett tudatalattija választ ad rá.
Kristen felemelkedett, s kezébe fogta a bort. Edward követte a szemével.
- Először, mikor polgármester lett. Megmutattad, hogy képesek őt szeretni. Hogy szeretettre méltó ember. S hogy ezáltal ő is képes szeretni. - Miss Kringle lerakta a bort. A vázából kihúzott egy virágot. A kandallóhoz ment, nézte, ahogy lobog a tűz.
- Vagy nem is a polgármester választáson? Lehet. Amikor gondoztad az anyja sírját. Még azelőtt. Mikor meghalt, megmentetted. Lelket öntöttél belé. Barátja voltál, semmi kétség. De tudod-e mikor szeretett beléd? - mutatott rá a virággal Kristen, arcán gúnyos mosoly játszott.
Egyszerűen bedobta a virágot a kandallóba, a tűz pedig nagyobb lángra kapott.
- Mikor azt mondtad, megteszel érte akármit. - lassan sétált Nygmához. Edwardot verte a veríték. Izzadság csepp csurgott le a homlokán. Kristen elé ért. Sajnálkozóan nézte Edet.
- Mikor azt mondtad, hogy támaszkodhat rád. - a füléhez hajolt, mintha csak egy titkot suttogna. Tán az is volt. - Tudod, Oswald akkor szeretett beléd.
Edward mély levegőt vett, félre lökte a szellemet és felállt.
- Oké, fejezzük be, hess, hess Miss Kringle, hess! - kezeivel még gesztikulált is.
Kristen csípőre tett kezekkel a fejét rázta.
- Vajon azon gondolkodtál-e már, hogy neki milyen érzés volt az amit tettél vele? Az, hogy nőt szerettél helyette?! Vagy, hogy hogy álltál bosszút?!
Edward leguggolt, és a fejét fogta. Elakarta űzni a szellemet.
- MENJ INNEN! - kiabált rá Ed.

- NEM VOLT MÁS BŰNE CSAK AZ, HOGY TÉGED SZERETETT! - kiáltotta Miss Kringle. A nő lihegett, megigazította a haját. Elsétált mellette.
- Csak vigyázz, Ed. Nehogy, ha visszajön, lelőjön akár egy kutyát.
Nygma hitetlenkedve nézett rá.
- Nem jön vissza. Megöltem.
- Persze, mondd, csak magadnak. - állt meg az ajtóban Kristen. - A pingvinek halat esznek. Te mondtad.
- Ez... nem illik a helyzethez. - mondta Edward zavarodottan.
- De. A pingvinek nem süllyednek. A pingvinek úsznak.

Nygma nézte, ahogy Miss Kringle beleveszik a sötétségbe. Fogain keresztül szívta be a levegőt.

*

Pár hét múlva az egyik gothami újságosnál lapok sorakoztak ugyan azzal a főcímmel: „ A halottnak hitt polgármesterünk visszatért! Cobblepot polgármester, megígérte megbosszulja, aki Gothamet elvette tőle és, hogy ismét rend lesz az utcákon!”

VÉGE