Egy görbe este

Sziasztok! ^^
Végre eltudtam készülni az egyik ficcemmel TwT Ez One Piece-fanfiction, ZoSan ^^

Tartalom: One Piece, Zoro x Sanji
Sanji ritkán iszik, ezért ha igen, akkor bebaszik. Egyáltalán nem bírja a piát. Egy bosszantó részeg.
Zoro vele ellentétben egy veterán, ha az ivásról van szó. De nem ihatja meg a jól lehűtött borát, míg ráncba nem szedi az idióta szakácsot. Azonban a szakács fecsegő szája más felé mozdítja a történéseket…

-Szóóval, meleg vagy? – a kérdés oly természetességgel bukott ki belőle, mintha épp az közölte volna milyen szép is a telihold.
Zoro keze megakadt a mozdulatban, nem öntötte a szájába az édes nedűt, inkább oldalra fordította a fejét, oda, ahol a szakács volt. Homloka ráncokba futott.
- Hogy tessék? – kérdezett vissza. Végig nézett rajta; a szőke fürtjei rakoncátlanul helyezkedtek el, arcán piros pozsgás rózsák nyíltak, valószínűleg az ital túlzott bevitele sarkalta kinyílásra ezeket a rózsákat. Ajka nedvesen csillogott, szemeiben kábaság köde volt felfedezhető. Inge nem volt begombolva, az első két gomb utat nyitott a kulcscsontokhoz, és domborodó mellkashoz. Szabad kezével beletúrt a hajába, és a kezében lévő pezsgőből kortyolt párat. Letörölte az állán útnak induló cseppeket. Zorora nézett.
- Jól hallottad. Azt kérdeztem, meleg vagy? –úgy tűnt az ital feloldotta a gátlásait, ugyanis biztos volt benne Zoro, hogy ezt józan állapotában nem kérdezte volna meg. Ilyen nyíltan.
- Mégis honnan veszed ezt? – Zoro megpróbálta elvenni a közeléből a pezsgős poharat, amit a szakács rögtön észrevett, és gyorsabban magához vonta.
- Nana! Ez az enyém! – szorította a félig megivott üveget magához. Az egész este olyan ártalmatlanul indult. Luffy ünnepelni akart, és hát ki szabjon gátat a kapitánynak? Hatalmas sütés-főzésnek állt neki Sanji, mindenki vidáman és vígan mulatott. Aminek az lett az eredménye, hogy gyorsan kidőltek. Nami és Robin olyan fél tizenegy fele nyugovóra tértek, a többiek pedig itt-ott elnyúlva, ahol az álom rájuk talált ott pihentek le. Most is mindenhol eldobált díszek, ruhák, ételek maradékai voltak a fű födte fedélzeten. Zoro a fedélzet falának dőlt, a szakács csakugyan.
- Hoi, szakács, elég volt! Add ide a pezsgőt! – szólt rá a kardforgató, és felé hajolt. Sanji makacsul szorította az üveget, és sehogy sem akart engedi. Bosszantó részeg, gondolta Zoro.
- Nem válaszoltál kérdésemre! – mondott ellent Sanji, amire a harakamis sóhajtott egyet, és inkább visszadőlt a helyére. Megfogta a saját boros üvegét és meghúzta.
- Te sem. Honnan veszed ezt a baromságot? – a szakács miután látta, hogy nem fosztják meg a pezsgőjétől felengedett, és fejét a korlátnak támasztotta. Elkezdte tapogatni az inge zsebét, aztána nadrágjábankutatott , ahol végre megtalálta azt, amit keresett. Előkapta a cigis dobozt, kivett egy szálat és rágyújtott. Élvezettel szívta be a nikotint, érezte, ahogy végig marja a torkát a füst, és ahogy bejut a tüdejébe. Bizsergés futott végig rajta, az ital mámora pedig még édesebbé tette ezt az érzést.
Kifújta a füstöt, és Zorofelé fordította a fejét.
- Sose láttalak nők után koslatva. Sőt, mikor volt adandó alkalom, hogy megleshetjük Nami-sanékat, még Usopp meg Luffy is kapott az alkalmon. Te meg nyugodtan fürödtél tovább, tudod, arról a-
- Tudom, miről beszélsz. Az nem jutott eszedbe, hogy én nem vagyok éretlenkölyök, mint ti? – somolyogta gúnyosan Zoro.
- Ugyan, a férfiak vágynak a nők testére, azokra a kerek idomokra…! – Sanji látványosan elkezdte markolászni a levegőt. Zoro horkantott, és elnevette magát. – Tehát megkérdezem mégegyszer. Meleg vagy?
- Mióta tartozik a szexuális identitásom rád? Pont rád?- nézett rá értetlenkedve Zoro. Sanji őt nézte, és szemei végig futottak rajta; enyhe, szinte alig látható pír terült szét az orcáján. Szeme feketén villant, ahogy mindig, nem mutatta, hogy köd lenne rajta. Szemei letévedtek a szét nyílt zöld ruhán. Zoro izmai domborodtak, és tele voltak hegekkel, de egyetlen egy volt teljesen kivehető;  Hawk ejtette seb. Egy mosoly kezdemény rándult meg a szája szélén, majd tovább nézelődött. Végig nézett a haramakin, a hosszú, izmos lábakon. Tekintette végül a mellette levő három kardra terelődött. A fehér. Azt sosem váltotta le. Az mindig kibírt mindent. WadoIchimonji. Egy gyönyörű katana. Tudta, hogy nagyon fontos Zoronak. Hogy talán az életét adná a kardért.
- Miatta? – kérdezte hirtelen Sanji. Zoro szemöldöke felszaladt. Hogy mi?
- Mégis miről beszélsz?
Sanji ránézett. Zoro kicsit hátrahőkölt. A szakács közeledett felé, és ösztönösen hátrált. Mennyit ivott ez a szerencsétlen? Megtámaszkodott maga mellett, majd átlendítette a lábát; beleült Zoro ölébe. Roronoa szemei tágra nyíltak és egy tized másodpercig azt se tudta mi a hét fenét csináljon. Aztán kapcsolt. Karon ragadta a szakácsot. – Mondd, te megvesztél? Mi a vihart csinált veled ez az átkozott pezsgő?!
Következő mondatba belefulladt, ugyanis a szakács a szájára tapadt. Zoro szeme vészesen villant, Sanji pedig a fedélzet padlózatán találta magát. Zoro fölé magasodott. Mintha gúnyt űzne belőle.  A szakács kiszabadította földhöz szorított kezeit, tarkójánál fogva magához húzta a fölötte térdelőt.
Zoro elakart húzódni, de nyelv tört utat a fogai között. Sanji úgy rántotta magához a kardforgatót, hogy az elvesztette a támaszait, és ráesett. Zoro próbálta kitépni magát a ráfonódó karok közül, de sehogy se ment neki. Nagyot szusszant. Te akartad.– s Zoro ahelyett hogy ellenállt volna ő dugta át a nyelvét a másik szájába. Egyik keze a hajába túrt, a másikkal végig simított az oldalán, és leszorította a csípőjét. Sanji fuldokló hangot hallatott, és érezte, ahogy Zoro combjaival arrébb lök(i) a lábait. A következő meglepetést a szőke hajú tartogatta, ugyanis, kezei megtalálták a zöld hajú hátsófertályát és azokba belemarkolva szorosabban magához húzta a kardforgatót. Ágyékuk összeért, és a levegő is türelmetlenül vágott tetteikbe. Lihegve nézték a másikat, Zoro kissé bosszankodva. Sanji sokáig nem szólalt meg, csak meredt rá.Usopp horkantva átfordult a másik oldalára, és ekkor realizálódott bennük, hogy hol is vannak. Összerezzentek, és egymásra néztek. Sanji szólalt meg.
- Menjünk be.

***
Sanji felállt, és már ment is volna be a kabin-szobába, mikor Zoro karon ragadta. Visszafordult, és látta, hogy Zoro kissé zihál.
- Ne oda… - mondta, és felmutatott. Jogos, gondolt Sanji, hisz ha eléggé elnyúlik ez a dolog, talán nem a kabin-szobában kéne lenniük, ahová akárki visszatérhet, ha úgy dönt, hogy megunta a padlót. Ő indult elsőként, odalent Zoro még körül nézett, hogy mindenki alszik, aztán ő is elkezdett föl mászni. A szakács már felért, így nem… nem nézhette, ahogy előtte mászik fel. Felért, a szakács pedig háttal állt neki. Halkan lerakta a fedelet, és bezárta. A válla felett hátra nézett. Ott állt a szakács. Félhomályban, a szemeiben sötét vággyal. Zoro nagyot szusszant, és lassan megfordult. Végig nézett rajta, és megnyalta az alsó ajkát. Félre nézett, és megvakarta a fejét. Érezte, hogy az előbbi köd kezd felszállni.
- Figyelj, szakács… sokat ittál. Nem a legjobb ötlet ezt végig-
- Hallgass – suttogta a szakács. Elnyílt ajkakkal, kezdte gombolni az ingét. Zoro nyelt egyet, pedig tudta mi rejtőzik alatta. Annyiszor látta félmeztelenül, sőt, mikor közösen kellett használni a fürdőt, meztelenül is. Csak akkor nem volt ilyen… buja.
- Holnap ezt megfogod bánni. Komolyan mondom. Most csak az ital beszél belőled. Egyébként is te szoknyapecér-
A szájára hosszú ujjak kerültek, amik akadályozták, hogy tovább mondjon bármit is. Az ing már a földön hevert. A szakács végig simított ujjaival a másik alsó ajkán, és érezte, hogy reszketve szívja be a levegőt. Zoro vastag ajkait figyelte, majd felpillantott. Sötét tekintettel figyelte őt, minden mozdulatát. S ekkor megnyalta a saját ajkait. Zoro öntudatlanul közelebb lépett hozzá, és megrándult a szája. Szólásra, vagy tán csókra nyitotta őket, de félbe hagyta a mozdulatot. Egyik kezét a szakács derekára tette, míg az a bolond szőke ficsúr, azzal az idióta vigyorával a száján átkarolta őt. Sanji kissé lábujjhegyre állt, és szájon csókolta Roronoát. A zöld hajú reszketve viszonozta a lassú, buja csókot, de még nem vette teljesen az eszét a szakács. Hiába karolta át, és hiába érezte a kezei alatt akarcsú és izmos testet, nem szabadott… bele vesznie… ebbe az átkozottul dögös szakácsba!
- Sanji… - szólította két csók között. De az ész nélkül csókolta, és az ujjai már a rövid hajában jártak. A szőke érezte, hogy eszméletlenül bódult állapotban van, és hogy csak akkor jut némi észhez, ha csókolja az előtte állót. – Sanji, megfogod bánni…
- Nem érdekel… - Zoro érezte a borostáját az állán. Majd a nyakán, mert Sanji belecsókolt, megízlelte a bőrét. Zoro összeszorította a szemét, és próbált észnél maradni. A kezei alatt megérezte a kiálló medencecsontot, és ott domborodni kezdő feneket. Beleharapott az alsóajkába, és eltolta magától a szőke hajú férfit.
- Ide figyelj, ez tényleg nem jó ötlet. Nincs kedvem holnap azt hallgatni, hogy mekkora egy tuskó-
Sanji felemelkedett a nyakától, és kezeivel letolta a zöld anyagot a másik válláról. Körmei végig karistolták a mellkasát, egészen addig, míg ujjai bele nem akadtak a haramaikba. Oldalra billentette a fejét.
- Leszopjalak, hogy végre befogd azt a hülye pofád, amin baromságok jönnek ki? – kérdezte kissé mérges hangon. És Zoroban itt pattanhatott el valami, mert az arca megrándult, és karjánál fogva magához rántotta Sanjit. Mohón csókolta, keze szemérmetlenül markolt bele a fenekébe, nyelve megállíthatatlanul nyomult előre a szájában. A szakács hangosan felnyögött, és még jobban magához szorította a fejét. Érezte, ahogy azok a kardforgatástól érdes ujjak belenyúlnak a gatyájába, hogy az alsó alatt foghassa, érinthesse közvetlen a fenekét. Sanji úgy érezte, hogy minden vér a farkába áramlik, és ez jóleső, bizsergető érzéssel töltötte el.  Ámbár fogytán volt a levegőnek, ezért megpróbált elszakadni a most már túlságosan is hangulatban lévő marimótól.
Zoro nehezen engedte el a szőkét, habár ő is nyeldeste a levegőt. Közelről nézte, szemlélte az arcát, mikor a kába tekintetű szőke megnyalta az ajkait, és rámosolygott.
- Tudod, még él az ajánlatom annak ellenére, hogy befogtad azt a nagy szád. – közelebb hajolt és végig nyalt Zoro ajkain. Roronoa reszketve szedte a levegőt, és érezte, ahogy a gatyájában a pénisze fájdalmasan megrándult. Édes borzongás futott végig rajta.
Zoro elvigyorodott.
- Lassan én fogom betömni a szádat valamivel…
- Akkor vehetem ezt beleegyezésnek?
Zoro elmosolyodott, aminek hatására, Sanjinak kihagyott egyet a szíve. Érezte, ahogy a Zoro lassan és határozottan elkezdi letolni a fejét. Ő rajta pedig úrrá lett az izgatottság és a vágyakozás vegyes érzése.

**

A megfigyelő szoba csendes volt. Egyedül a lihegés, és egy halk cuppogás törte meg. Sanji térde a kemény padlón volt, kezei az izmos combokba kapaszkodtak. Szőke tincsei között Zoro durva tapintatú, erős keze volt. Nem éppen volt aktív, mivel nem kellett irányítani a szakács fejének a mozgását. Sanji szájának belsője nedves volt a nyáltól, attól a sok nyáltól, ami felgyülemlett. A nyelve puha volt, és érzékin simult Zoro fél merev férfiasságához. A pénisz szép volt, nagy, és Sanji érezte, ahogy megkeményedik a szájában. A vastag pénisz végig csusszant a nyelvén, egészen a torkáig.Forróság öntötte el az arcát. Kivette a szájából a férfiasságot, ami már csillogott a nyáltól. Az elő nedv előbukott a makk hegyén, amit lenyalt, és újra bekapta az egész péniszt. Zoro szemei félig le voltak hunyva, és hagyta, hogy Sanji azt tegyen a farkával, amit csak akar. A szája forró volt, nedves, a nyelve pedig csodálatos. Lepillantott a szőkére, akinek a feje ütemesen mozgott rajta. Érezte, ahogy az orra szuszogása az alhasát, ágyékát éri. Ez volt a legjobb érzés. Sanji leengedte a torkáig, ami egyre jobban szűkült.
Végig nyalta a száját,és lenézett. Beletúrt szőke fürtökbe. Elsimította őket, hogy jobban lássa, mit művel azzal a finom, csókolni való ajkaival. Sanji felpillantott, és úgy folytatta a dolgát. Nem engedték el a másik tekintetét. A szőke szemei bekönnyesedett, és kieresztette a péniszt az ajkai közül. Lihegett, érezte, hogy a farka feláll a gatyájában és ezen nem segített az sem, hogy az a puha alsógatyájához dörzsölődik. Roronoa figyelte, mit tesz, de a fiatal férfi csak fölállt, és fejével a heverő felé biccentett.
- Ülj le oda.
Zoro a szemeibe nézett. Közelebb lépett hozzá, orruk már összeért, Zoro farka Sanji ágyékának dörzsölődött. Erős kezei kibontották az övet, és kigombolták a nadrágot. Lehúzta sliccet, a türelmetlen pénisz pedig ki bukott, csak az alsógatya tartotta immár fogságban.
 A szakács lélegzet visszafojtva nézte, mi tesz vele a zöld hajú bestia, de az csak itt megállt, és elvigyorodott.
- Jól áll, mikor a farkam a szádban van. Akkor kivételesen nem vagy idegesítő.
A szakács átlátott a vágy és az alkohol vastag felhőjén, és keze belemarkolt a másik heréibe amire Zoro összébb húzta magát.
- Vigyázz, nehogy elveszítsd őket.
- Az nem lenne jó. Se neked, se nekem.
Sanji szája sarka mosolyba rándult, és mindkét kezét a másik nemesebbik felére tette. Kezeivel megdörzsölte a harcra készen álló péniszt.
- Akkor óvakodj a megjegyzésektől, különben a farkad a számon kívül máshol nem fog megfordulni.
- Az is meglepően kellemes volt. – Sanji érezte, ahogy a másik keze beletúr a hajába és masszírozni kezdik a fejbőrt. Zoro megcsókolta, nyelvét mélyen bedugta a szájába. Mohón csókolta, ami Sanjit hátrálásra késztette. A szakács kezei Zoro mellkasára csúsztak és megpróbálták eltolni a kardforgatót.
- Komolyan mondtam, hogy ülj le. – a kardforgató hosszan nézte őt, és az ajkait, de engedett a halk parancsnak. Lassú léptekkel sétált oda, Sanji pedig eközben a hátán játszó izmokat figyelte. Minden lépésre megmozdultak, ami még vonzóbbá tették a zöld hajú bestiát.
Zoro levágta magát a heverőre és a szőke férfi felé nézett; várta mit tesz most. Sanji ujjai beleakadtak az alsógatyába, és lehúzta magáról. A farka kibukott az alsóból, és lassan oda sétált Zoro elé. Az megbabonázva figyelte, ahogy azok a hosszú, finoman izmos combok elé sétálnak. Zoro előre dőlt, és pont szembe találkozott Sanji ágyékával. Föl pillantott, a szakács meg csábosan vigyorogva figyelte. Jobbra majd, balra billentette a csípőjét, a zöld hajú meg csak figyelte, ahogy a farka jobbra majd balra dől egy kicsit. Megfogta a combokat, és közelebb vonta magához, amire Sanji majdnem elesett, de megtámaszkodott a másik széles vállaiba.
- Szóval… - kezdte Zoro és a lehelete megborzongatta az előtte ágaskodó péniszt. Sanji az alsó ajkába harapott. Szíve pedig egyre gyorsabban kezdett dobogni, mikor Zoro elszakította a szemeit  a péniszéről, és az ő szemeibe nézett. - … azt szeretnéd, ha én szopnálak le?
Sanji megfogta a péniszét, és Zoro arcához érintette.A szájához irányította a makkját.
- Meglehet… Tulajdonképpen folytatni akartam a farkad kényeztetését, de kíváncsi vagyok, hogy te is kevésbé vagy e idegesítő, mikor egy farok tölti ki a szádat.
Zoro felnevetett a mély hangján. Hirtelen fölállt, amire Sanji megijedt. Alkohol mámoros fejével kicsit szédült, de még képben volt. Zoro egyik kezével – Sanji fenekénél – szorosan tartotta a szakácsot. Az arcába hajolt.
- Sanji… - lett hirtelen komoly. – Köszönöm, hogy leszoptál, azonban csak verjük ki egymásnak és hagyjuk abba. Nem akarok olyat tenni, amit te nem akarsz. – motyogta Zoro. Sanji összezavarodott. Előbb úgy hangzott, mint aki menten megdugja, most meg visszakozik? Mi a hét pokol van vele?
- Te… most azt mondod, hogy nem akarsz megdugni? – kérdezte nyersen Sanji. Zoro a szemeibe nézett, és megcsókolta. Sanji rögtön átkarolta a nyakát, és átdugta a nyelvét, de Zoro elhajolt tőle.
- Hidd el jelenleg ennél jobban semmit se akarok, de-
- Vagy én duglak meg.
Sanji felvonta kihívón a szemöldökét, Zoro meg ajkai pedig elnyíltak. Reszketve szívta be a levegőt az ajkain, és a következő pillanatban a szakács egy fejjel fentebb találta megát, és a lábai se voltak már a földön.
Zoro felkapta és ledöntötte az ágyra. – Én szóltam!
- Te szóltál, de láss már hozzá! – csókkal hallgattatta el a zöld hajú. Ő maga is levetkőzött, Sanji pedig élvezettel figyelte. Az izmos teste egyre jobban elő tűnt, és borzongva várta, hogy Zoro visszahajoljon rá. Nem kellett sokáig várnia, azonban Zoro miközben végig simított a combján a fülébe suttogott:
- Csak szólok, nincs síkosítóm.
Sanji először nem értette, de miután Zoro ismét a szemei elé került – meg amennyire a sötétség engedte- látta, ahogy Zoro végig nyal az ajkain. S érezte, hogy most először vörösödik el zavarában az este alatt.

***

Sanji megvonaglott, a szájából nyálcsík indult útnak, a torkából meg mély nyögés tört fel. Kellemes borzongás futott végig a testén és lepillantott. Egy nagy zöld üstököt pillantott meg. A remegés és a kéj villámként csapott belé, mikor Zoro ismét beleharapott a már megrágcsált mellbimbójába.  A kardforgató fölnézett rá, és fogai között Sanji mellbimbójával elvigyorodott. Hogy ne bántsa tovább a megkeményedett kis részt ismét szopni kezdte. Egyik keze óvatosan simogatta a szakács farkát, a másikkal vagy támaszkodott, vagy meg-megsimította a combját. A szőke szinte biztos volt benne, hogy már nem a piától szédül, hanem Zorotól. A bestia még mindig a mellkasán ügyködött, mikor úgy érezte az egyik kis bimbó eleget kapott áttért a másikra. És ezt csinálta. Már. Rohadt Tíz. Perce. Sanji meg érezte, hogy kezd zsibbadni a mellkasa. Bal kezét Zoro fejére tette, és el kezdte tolni. A zöld hajú felemelte a fejét, és a szakácsra nézett. Sanji pedig próbálta összeszedni magát, és figyelmetlen kívül hagyni a sötét szemek vágyakozását iránta. Amik sose néztek így rá. Soha sem.
- H-hagyd abba… Fáj a mellkasom. –pillantott félre. Zoro fél mosolyra húzta a száját, és feljebb tolta magát. Kisimította az izzadt tincseket az arcából, és megtámaszkodott az alkarján.
- Csak nem? Nem úgy tűnik, hogy ellenedre lenne. – suttogta a kardforgató, s Sanji végül ránézett. Lihegett, Zoro pedig lemerült azokban a mélykék szemekben. Sanji ujjai beletúrtak a rövid zöld hajba és az ajkához húzta a másikat. Roronoa szusszant egyet és csókolta. Lustán, mintha tengernyi idejük lenne. Elhúzódtak egymástól, és nézték a másikat.
- Lemertem volna fogadni, hogy izomláz lesz már a nyelvedben. Vagyis fohászkodtam, hogy legyen – mondta Sanji, miközben még mindig átkarolta a széles vállakat. Zoro elfordította a fejét és kuncogott. Visszanézett a szőke férfira és mosolyogva csókolta meg. Sanji szíve pedig kihagyott és aztán meglódult.
- Ugyan, nem vagyok olyan puhány. Hiába fohászkodsz, sose fárad el. – somolyogta immár elhúzódva Sanji meg horkantott. Megcsókolta újra, és hosszú lábait Zoro derekára fonta. A férfi  mohón falta az ajkakat, de néha-néha beleröhögött a csókba. Sanji elhúzódva kérdőn nézett rá , s Zoro nem bírta tovább. – Egyébként meg… hogy lehet ilyen idióta szemöldököd?
Sanji rápislogott és felröhögött, de azért a párnát, ami a keze ügyébe akadt hozzávágta.
- Seggfej ! – mondta Sanji, de vigyorogva fogadta vissza Zorot, mikor ismét a combjai közé feküdt. Azok a telt ajkak ismét elindultak a testén ő pedig újra hátra vetette a fejét.

Utálta. De tényleg. Vagyis az elején biztos utálta ezt az öntelt seggfejet. Nagy volt az arca, amiért ő a „nagy kardforgató” és ha meg is szólalt hülyeségek jöttek ki a száján. Izomagyú barom. Ezt gondolta Sanji Zororól nagyon sokáig. Alig tudtak meg lenni egy légtérben és szinte mindig egymás agyára mentek. De aztán akarva-akaratlanul is kezdte megismerni. Mikor Chopperrel látta, nem akart hinni a két szemének. A kedvesség, amivel a zöldmoszat megajándékozta a kis orvost, felkeltette az érdeklődését. Zoro vele sose volt kedves. Flegma, idióta, vagy egyszerűen csak bunkó volt. Haját tudta tépni tőle. És még jobban mérges volt rá, hogy neki nem mutatja a kedvességét. Mikor kedvesen próbálkozott az az idióta nem vette a lapot, és tapló volt. Üvöltött róla, hogy izomból és moszatból van az agya. Sanji látta, hogy lehetetlenre vállalkozott. Hagyta is a fenébe az egészet. Egészen egy bizonyos napig…
Aznap vagy három éjszakát töltöttek a szigeten. Valami aratási fesztivál volt, a nép ünnepelt, és mint mindenki Sanji is belevetette magát a tömegbe. Evett takoyakit, megkóstolt egy mennyei bort. Csinos hölggyel elegyedet beszélgetésbe, mikor észrevett egy zöld üstököt. Zoro épp a másik kocsmába ment át, már jó állapotban. Jesszus, gondolta Sanji, mennyit ihatott? Vonakodva, de elköszönt a bájos hölgytől, és a kocsma felé vette az irányt. A helyieknek jó söre volt, és nem kevés kocsma. Nyilván kocsmatúrára indult az az idióta. Sanji óvatosan lépet be az épületbe és mikor meglátta a neki háttal ülő marimot, elslisszolt az egyik sarok asztalhoz. Leült és tökéletesen rálátott arra az idiótára. Úgy tervezte, hogy ha már kicsit dülöngélni látja, fogja, összeszedi, és a hajóra rakja. Zoro talán a harmadik pofa sörnél járt, mikor egy ismeretlen idegen lépett hozzá. Zoro először morogva pillantott rá, de végig nézve rajta megváltozott a tekintette. Sanji szemei összeszűkültek. Szemügyre vette az idegent. Karcsú volt, kellemesen vékony, és mikor a bárpultnak dőlt az arca is bájosnak tűnt. Várjunk csak… bájosnak? Sanji szeme megrándult, és jól látta már; a fiúnak, aki ott állt Zoro előtt erős feminin jellegű vonásai voltak. Talán… leány lenne? Ugyan, dehogy, hisz túl lapos hozzá. Ekkor a fiú Zoro karjára tette a kezét, a kardforgató meg a zárt ülésből rögtön nyitottat csinált. A fiú felé fordult ültében és tovább beszélgetett vele. A fiú pedig nevetett. Hangja nem volt mély, kellemes hangsávban ugrált. A szakács nagyot fújt, de tovább nézte őket. A srácnak világos barna haja volt, és talán ugyanolyan szeme. Hátulról az alakja olyan volt akár egy nőé; édes fordított szívecske alakba gömbölyödött lefelé. A keze egyre többet időzött a kardforgató kezén, és Zoro is jobban fészkelődött. Sanji tudta mit csinálnak; flörtölnek egymással.  Tisztában volt vele. Neki nem esett volna le? Pont neki? De nem azért volt ott még mindig ott, mert halványlila gőze sem volt róla. Egyszerűen nem tudta fölfogni, hogy… Zoro meleg lenne. Ezt azért… azért mégis csak közölhette volna. Igen. Jó, nem beszédtéma, de elárulhatta volna, hogy nézzen a háta mögé, ha ő is ott van. Vagy várjunk… lehet abszolút nem is az esete? Úgy se állna fel rá a farka? Talán barnák az esetei, mint az előtte lévő kis őzike?
Sanji hitetlenkedve felhorkantott saját gondolat menetére. Mit érdekli őt az, hogy a meleg- Zoronak fel áll-e rá vagy sem a farka? Most komolyan,ez sérti az önérzetét?
- Nem lehetek ennyire beképzelt… - motyogta maga elé, és az előtte lévő italt, amit úgy két perce rendelt, meg is húzta. Pont úgy, ahogy Zoro fogja a kis barnát ma este – villant át az agyán a gondolat. Észrevette magát és horkantott. Nem vagyok normális. Sanji visszanézett rájuk. Zoro épp valamibe belekezdett, mikor a fiú megfogta a kezét, és végig simítva, mondott neki valamit. Zoro arca megváltozott és nyelt egyet. És Sanji is nyelt egyet. Tudta, hogy a fiatal srác, most invitálta meg a bugyijába, izé, nadrágjába. És ki az a hülye aki nem ugrik egy ilyen ajánlatra, egy hónapos tengeri utat háta mögött hagyva, kielégületlenül? Mert Sanji így érzett, és ha ő hozzá is így odajött volna egy hasonlóan szépen formált nő, gondolkodás nélkül igent mondott volna. S tudta, hogy Zoro is igent mondd majd. S végig is nézett a fiún, aki… bizonyra rögtön izgalomba jött és elvörösödött, mert Zoro szinte levetkőztette a szemeivel. Még Sanji is megborzongott.
- Szóval tud ilyen is lenni, mi…?– szemeivel végig követte az a merev mozdulatot, ahogy Zoro feláll, és pénzt adva a kért italokért elindul az ajtó irányába. S így közeledve látta, hogy milyen… milyen formás feneke is van ennek a kis őzikének. Zoro persze nehezen is vette le a tekintetét a kerek idomokról. Sanji szinte biztos volt benne, hogyha ott állna mellette, akkor is tovább vizslatná azt a feneket. Ő is elő vette a pénzt és lerakta. Felállt, és kiment. Kiérve nagyot szippantott a friss levegőből. Körülnézett, miközben előkotorta a cigarettáját. Zoro zöld üstökét nem lehetet összetéveszteni máséval, és szinte féltette a kis barnát, hogy ha elkeverednek egymástól, azaz idióta eltéved és lőttek az éjszakájának. A szakács felhorkantott, és elkezdte őket követni. Tisztes távból, persze. Ahogy egyre közelebb ért hozzájuk, észrevette, hogy az erdő felé haladnak.
- Pedig azt hittem már, valami motelszoba lesz…  - morogta magának a szőke hajú férfi. És ekkor látta meg, hogy kézen fogva eltűnnek a bokrok között. Sanji megállt.  Megfordult és eltűnt a tömegben.

Nyögés szakadt ki az ajkai közül, ujjai pedig beletúrtak a rövid tincsekbe. Vajon a kis őzikét is így kényeztette? Hány olyan kis finom testet tudhat maga mögött?
A gondolatai elvesztek, mert Zoro ismét fölé emelkedett. Elakadt a lélegzete. Figyelte azt a sármos arcot, azt a vágytól elsötétült szemet. S Zoro is figyelte őt.
A szakács arca legkevésbé se hasonlított önmagára. Az arca vörös volt az alkoholtól és a kéjtől, szeméből kicsordult könnyek csillogtak, szája szélén pedig nyál csík tette ugyanezt. Zoro beletúrt azokba a szalmaszőke hajszálakba és megcsókolta. A szakács mindennél erotikusabbnak nézett ki. Mondjuk egy egyszerű pokrócnál nem is volt nehéz, gondolta Zoro, de ennek az elvetemült gondolat ellenére is veszettül csókolta. A farka már nagyon kívánta a szőke férfit. Sanjit mindig is vonzó férfinak tartotta, annak ellenére, hogy egy idióta szoknyapecér volt. De ez az idióta szoknyapecér jelenleg alatta fekszik, és azt várja, hogy… Zoro már pusztán a gondolatra, hogy a szakács őt akarja, ájulásig tudta volna kefélni.  Viszont tudta, hogy Sanjinak ez lesz az első alkalma férfival, vagyis remélte. Azok a határozottnak vélt tettek is bizonytalanok voltak kissé.
Zoro el akart szakadni Sanjitól, de az nem engedte. Nyelve szinte már a torkában volt, és kezdett kissé kényelmetlenné válni a helyzet. Lökött egyet a csípőjével, amitől a szőke lélegzete elakadt. Végre levegőhöz juthatott. Lenézett a szakácsra, aki vágyakozva figyelte őt.
- Fordulj meg… - rekedt, mély hang recsegte be a megfigyelő szoba csendjét, és talán az összes vér Sanji farkába áramlott. Most komolyan, csak ettől jobban meredezik a farkam? gondolta kissé szégyenkezve a szakács. De eleget tett a kérésnek, és megfordult.
Zoro hátrébb húzódott, majd mikor Sanji végre a hasára feküdt megfogta a csípőjét. Felrántotta, a szakács, meg azt se tudta mit fogjon meg hirtelen.
- Mi a hét poklot csinálsz, te…! – szólalt meg kissé hangosan Sanji, de ekkor rögtön el is vörösödött. Zoro széthúzta a két farpofát.
- Óóó…! – mondta elégedetten a kardforgató, Sanji vörös fejjel hátra nézett.
- Most azonnal fejezd be, különben…! – nyikkant egyet, mert egy ujj simított végig a bejáratán.
- Fejezzem be? – kérdezte Zoro. – Hisz el se kezdtem.
Sanji arcát az alatta lévő párnába fúrta. Nem hiszem el… Zoro kezei masszírozták, gyúrták a feneke két partját, s ha eddig nem jött volna zavarba, akkor most igen. Zoro látta, hogy még a nyaka is belevörösödött. Végig csókolta a hátát, és hátulról átölelte. Füléhez hajolt.
- Ne aggódj, csak lazítsd el magad. Nem fog fájni. Csak kicsit kellemetlen lesz. – végszóra belecsókolt a nyakába, s Sanji legszívesebben sírva fakadt volna.
Azt hitte menten egy nagy dorong fog neki ütközni a feneke két partjának, de helyette forró lehetett érzett. Hát persze… Erős ujjak kezdtek körkörös mozdulatokat tenni a szűk kis lyuk körül. Egyre jobban dörzsölte, és néha-néha megpróbálta bedugni, de csak a mutató ujja első percét fogadta be.
- Mondtam, hogy lazíts, te bolond. – suttogta Zoro, és elkezdte a farkát húzogatni. Erre a szőke hajú kapálózásba kezdett.
- Ne… neh, azt ne! – de Zoro megint húzott egyet rajta, a kérges markába zárt farok pedig eddig bírta. Sanji összerándult, fehér nedv pedig a kardforgató kezébe és az ágyra került. Ám ezzel együtt az a kicsi lyuk is rángatózni kezdett. A zöld hajú pedig elhűlve nézte. Rengeteg formás kis segget látott már, de talán soha vagy meglehetősen ritkán látott ilyet. A szakácsra pillantott, aki pihegve nézte őt kissé kifordult nyakkal. A nyál már folyt az ajkai közül. Akarom… Ez visszhangzott Zoro fejében, és inkább a dolgára koncentrált. Nyelve a két part közé csúszott, kezeivel pedig széthúzta a farpofákat. Sanji úgy érezte csillagokat kezd látni, és a farka ismét kezdett megkeményedni. Rettentően bódító és bizsegető érzés volt az egész. Zoro nyelve erőteljes volt, akár csak maga a férfi. Átfúrta magát a záróizmokon, és hasonló mozdulatokat végzet, mint az ujjaival az előbb. Kihúzta a nyelvét és az ujjai immár egy ellazultabb finom kis lyukba kerültek. Így már könnyű volt tágítani a szőkét, a nedvét, ami még mindig a kezén volt, felhasználta síkosításra.
Sanjit feszítő érzés töltötte el, és egyáltalán nem talált semmi kellemeset még benne. Vagyis de. Zoro nyelve meglepően jó volt, de nem az igazi. Nem sokára nyelve helyet cserélt ujjaival, amitől nem változott a helyzet. Zoro behajlította az ujjait, és olyan mélyre nyúlt, amennyire csak tudott. És ekkor történt valami. Sanji testében kéj cikázott végig. Ajkai közül nyögés szakadt fel, és Zoro diadalittasan elvigyorodott.
- Tehát itt van… - suttogta Zoro és azon a ponton kezdte el mozgatni az ujjait. A szakás csillagokat látott, a csípője pedig megvonaglott.
- H-hagyd a-abba… - mondta, mert ijesztő volt az egész helyzet. Most kezdett realizálódni benne, hogy mit is akar művelni éppen. Ijesztő volt, mert jó érzés volt, és még ijesztőbb, mert Zoro csinálta ezt vele és nem zavarta. Érezte az ujjait, a nyelvét, és tudta, hogy nem sokára mást is fog élvezni.
De ez az egész annyira szürreális volt. Ez nem ő volt, nem lehetett. Nem vágyhatott titkon Zorora, és nem kéne semmit se éreznie, elvégre ő heteró. A nőkre kéne felizgulni és nem pedig…
- Ahh! – Zoro egyre többször érte el azt a pontot benne, és a könnye is kicsordult. -  H-hagyd abba!
- Ezzel elkéstél, szakács… - suttogta Zoro. Sanji rémülten hátra nézett, és látta,a hogy a zöld hajú kibontja az óvszer csomagolását. Mégis mikor, honnan…?!  Nem maradt ideje, mert Zoro felhúzta a műanyagot a farkára, és a tenyerébe köpött. Nyállal körbe simított a péniszét, majd Sanji fenekét is. A makkot a férfi bejáratához helyezte.
- Zoro, várj, én… félek! – zihálta, és szíve hevesen vert, valóban a rettegés kerítette hatalmába. Forró test nyomult a hátához. Füléhez hajolt.
- Nem kell aggódnod, bolond szakács. – kuncogta Zoro, és Sanji megdermedt. – Vigyázni fogok rád. Élvezni fogod. Garantálom. Csak lazíts.
És azzal belecsókolt a nyakába, és Sanji elernyedt. Gyengéd, de határozott lökéssel merült el benne  a kardforgató.
*
Sanjiban benn rekedt a levegő, az alfelét elöntötte a forróság. A keze ökölbe szorult, ajkai közül nyögés szökött ki. Teste megvonaglott, fejét lehajtotta, mellkasa fel és lemozgott. Vastag és nagy kéz pihent meg a csípőjén, a vastag ajkakat a csigolyáin érezte, ahogy végig csókolják őket. Levegő kúszott végig a hátán, az ajkak eltűntek a bőréről, a szakács pedig felkapta a fejét. A kéz szorítása megerősödött a csípőjén, és az a nagy valami, ami benne volt, kihúzódott belőle, hogy ismét végig dörzsölje a bensőjét elmerülve benne. Hátra nyúlt a kezével, aminek hatására a kanapéra esett. Keze Zoro combján állapodott meg, aki ismét mozdult benne. A forró pénisz égette belülről, feszítette, és mégis jó érzéssel töltötte el. Zoro visszatolta a kezét, és rendes négykézlábra állította.
- Maradj ígyh… - mondta a kardforgató, a hangjában pedig rekedt vágy csendült. Óvatosan mozdult a szőke férfiban, próbált nem fájdalmat okozni neki. Egyik kezével előre nyúlt, és próbálta összehangolni csípő mozgását a kezével. A forróság veszettül vette körben, akárhányszor elmerült Sanjiban. A feneke pedig jólesően szűk volt. Tudhatta volna, hogy ő lesz az első. Hogy mert kételkedni ebben az idegesítő szakácsban? Csípője egyre jobban mozdult vadul, de mindig visszább fogta magát. Egészen addig a pillanatig, míg a szőke hajú férfi nem mozgott rá a csípőjével.
Zoroban benn akadt a lélegzet, és a férfira nézett.
Sanji nyöszörgött, és nagyon nemúgy tűnt, hogy a zöld hajú észrevette volna. Túl merevnek érezte, ahogy mozgott, habár egyszer-kétszer elkapott egy-egy olyan csípő lökést, ami elérte a prosztatáját, de nyögését a kanapé párnájába fojtotta. Seggfej marimo… Zoro megállt egy pillanatra, de Sanji ismét rámozdult a csípőjével. Hátra nézett.
- Moh…mozohgj már, te barom! – mondta zilált hangon. Zoronak pedig nem kellett több. Elszakadt benne az utolsó cérna, és emlékeztette magát, hogy ez csak a szakács. Nem… ő nem "csak a szakács". Ő Sanji. És az enyém. Megragadta mindkét oldalt a csípőjét, és szemeit a csodás fenékre szegezte, ami az alhasához csapódott, akárhányszor elmerült a forró lyukban.
Sanji végre elkezdte élvezni az együttlétüket. De úgy igazából. Zoro merev farka ki-be mozgott benne, folyamatosan ingerelve a prosztatáját. A gerincén végig futott a meleg bizsergés,a tarkóján felállt a szőr.  A pénisze keményen állt, habár előre-hátramozdult a vad mozgás közben. Érezte maga mögött a férfit, a nagyságát, azt, ahogy most uralja őt. Férfiúi büszkesége mindig felháborodva lökte volna el magától, hogy ő vegye át az uralkodó szerepet, ő irányítsa az aktust. A hátán hirtelen megérezte a másik forró mellkasát. Forró lehelet söpörte végig a nyakát. Belevörösödött a közelségébe, abba meg pláne, ahogy beleharapott a fülébe. Áramütés cikázott végig rajta. Zoro mozgása lassabb lett, de mélyebb és izgatóbb. A kérges, vastag kéz az alhasától kezdve végig simított egészen a mellkasáig. Míg a szája a nyakát csókolgatta, s csípője mozgása érzékibb lett, addig ujjai megtalálták a mellbimbóit. A zöld hajú morzsolgatta, csípte, és dörzsölte őket. Ha eltudta volna érni őket, ismét elkezdte volna szopogatni. Helyette a szakács tarkóján hagyott nyomott, aztán pedig finoman a vállába harapott.
A szőke hajú már nem látott át a vágy felhőjén, egyszerűen érezte, ahogy a farka hegyén kibukik az elő váladék, ami még nedvesebbé teszi a péniszét, és a lepedőt alattuk. Az üresség és a hideg, ami a hátát érte szinte fájt. Mérgesen fordult hátra, és valahogy automatikusan a férfi farkára terelődött a tekintette.
Zoro ott térdelt mögötte, a farka pedig újra el akart merülni a forróságban, elmenekülve a hirtelen jött hideg elől. Halkan lihegett, a hangja pedig rekedt volt.
- Fordulj oldalra.
Sanji a szemeibe nézett, és engedelmeskedett neki. Oldalra fordult, Zoro pedig bemászott mögé.
- Mégis mit…
A kardforgató megragadta a combját, és ahogy felhúzta végig is simított rajta. Sanji beleborzongott, a hátán lévő kis szőrszálak pedig felálltak. A háta mögött lévő férfi a bejáratához igazította magát, és óvatosan elmerült benne. A szakács nyögése összekeveredett a kardforgatóéval. Nem gyors, de nem is lassú tempóba kezdte el döfködni Sanjit. A szőke alhasa melegedett, bizsergett, úgy érezte, megint elfog menni. De hiába várta, nem jött. Inkább ez az érzés kezdett elnyúlni, és úgy érzet beleőrül. A vastag farok belülről dörzsölte, a férfi pedig a füle mellett lihegett. Minden nyögésénél megremegett.
Zoro soha nem érzett ilyet. Na jó, talán mégis, de az rég volt. Elég rég, hisz jó ideje megint a tengeren voltak. De az, amit most érzett… Úgy érezte, hogy soha többé nem akar kiszállni Sanji szűz kis seggéből.  Ritkán futott össze szüzekkel, és egyaránt voltak jók és rosszak a tapasztalatai velük. De Sanji felülmúlta mindegyiket. Elképesztő feneke volt, és ha ez nem elég, még vonzóbb és aranyosabb volt mint valaha. Látta rajta, hogy élvezi amit vele tesz. Lenyalta a nyakán elinduló izzadságcseppet majd maga felé fordította a fejét és megcsókolta. Zoro megtámaszkodott, és még gyorsabb tempóra váltott. A szakács folyamatosan a szájába nyögött, záróizmai megfeszültek, a túlzott prosztata ingerlése pedig megtette a hatását. Sanji összerándulva élvezett el, miközben a kardforgató a szájába harapott.
Sanjit mennyei érzésjárta át, a legjobb numerái után érezte ezt a teljes gyönyört, ami ritkán adatott meg. Dehogy Zoro elérje ezt a mindent elsöprő gyönyört nála, az…
Lihegve nézett hátra, érezte, ahogy Zoro kihúzódik belőle. Várta, hogy Zoro kihúzza a már puha farkát belőle, de mikor kihúzta… Rosszra gondolva nézett is a háta mögé, de hamar ott is találta magát. Zoro a lábai közé állt, széttárta őket, és ismét elakart benne merülni, mikor az arcába egy láb került.
- Meghvagy te húzatva?! – kérdezte ingerülten Sanji. Zoro mérgesen eltolta a lábát.
- Mégis mire gondolsz?
- Mi vagy te, valami állat, hogy még mindig kőkemény a farkad?! Mi ez az állóképesség? – kérdezte felháborodva. Zoro arca elsötétült, és újra elmerült a forró járatban. Sanji rögtön el is felejtett tiltakozni, ahogy Zoro elkezdte erőteljes lökésekkel mégjobban magáévá tenni.
Zoro Sanji nyakához hajolt, és elkezdte kiszívni a nyakát. Eközben a szőke hajú végig karmolta a kardforgató hátát, miközben ismét érezte, hogy megkeményedik a farka.
- Mégh…méghh…! – nyögte Sanji fejét elvesztve, és másra nem gondolva eresztette ki a hangját. Sanji kéjes kiáltásaival telt meg a megfigyelő szoba. A gyönyör szele egyszerre érte el őket…

***

- Én ezt nem hiszem el… – suttogta egy szál cigarettával a szájában a szakács. Az ablakon a Nap elsősugarai törtek át. Hajnalodott.
A szőke hajú férfin csak a tegnap eldobott fehér ingje volt rajta. Hátát a falnak döntötte, feje le volt szegve, jobb keze a felhúzott térdein helyezkedett el miközben a bal kezével a fejét fogta.
Mellette Zoro csakugyan füstölgött. Az ő cigije a balkeze mutató- és középsőujja között volt. Ő is a falnak vetette a hátát, lábait felhúzta és nyugodt idegekkel fújta ki a füstöt. A kardforgatón az alsó nadrágja volt, semmi egyéb. Elégedetten szívott bele a cigaretta szálba.
- Hát… tudod, én szóltam.- mondta Roronoa – Próbáltalak megállítani. Én nem tehetek róla.
- A francokat nem… miattad fáj a seggem! – mordult Sanji a zöld hajúra. Úgy egy óra lehetet, mire kidőltek, de Sanjit a fejfájás meg a hányás felébresztette. Szerencséjére valamilyen kis vödröt talált, de most az egész helység bűzlött tőle. Zoro kinyitotta az ablakot szellőzni. A reggeli friss szellő pedig megborzongtatta mindkettejüket.
- Egyébként is… mióta is szívsz?
- Csak szex után szoktam – mondta és Sanji figyelte, hogy nyeli vissza a majdnem kieresztett füstöt. Megborzongott.
- Ha te mondod... – morogta és úgy gondolta ledől, mert a fenek kissé fájdalmasan lüktetett. – Au, au, au…
- Ennyire fáj?-  nézett rá a zöld hajú.
- Látom feltűnt. - villantak rá a kék szemek, amiire Zoro védekezően felemelte a kezeit.
- Figyelj! Én az áldozat voltam. Elcsábítottál.
- Francokat! – mondta halkan Sanji, és direkt halkan, mert tudta, igaza van a kardforgatónak. Most, hogy így reggelre kitisztult a feje, ostorozta magát eszement tetteiért. Kellett ez neki? Most komolyan ennyire nem bírt az egója, és muszáj volt megtudnia, lefeküdne- e Zoro vele? Az a legszebb, hogy a kardforgató biztos hülyének nézi, és csak egy egyszeri alkalmas numerát lát most már benne… Tiszta szégyen, ilyen öngólt rúgni magának…
Hallgattak. Sanjit a szégyen sodorta hallgatásba, meg összetört férfiúi büszkeségének darabjai összekaparásával volt lefoglalva, és fogalma se volt róla, hogy a zöld hajúban mi játszódhat le.
Ám ezt a hosszas csendet Roronoa törte meg.
- Attól függetlenül, hogy te csábítottál el oly rútul, és csak magadnak köszönheted a hátsód ilyesfajta fájdalmát…
- Jó, jó elég lesz, tudom, az én hibám! – mondta immár vízszintesben a szakács.
- … ettől függetlenül én is bocsánatot kérek a durvaságomért.
Sanji elkerekedett szemekkel ránézett, majd a kicsit sem komikus helyzeten elkezdett röhögni. Zorot persze felhúzta, ahogy mindig.
- Most meg mi problémád van?
- Semmi, semmi! – legyintett a szemeit törölgetve. – Bocsánatkérés elfogadva.
Zoro elfintorodva tolta arrébb a lábait.
- Fulladj meg akkor. – morogta a zöld hajú. Utolsót szívott az elfogyott cigijéből, és elnyomta. Kifújta majd megdörzsölte az arcát. Sanji is elnyomta a csikket, majd próbált egy kicsit visszaaludni, amikor Zoro hangja visszarántotta a valóságba.
- Honnan tudtad meg, hogy meleg vagyok? – a hangja meglepően nyugodt volt, és semleges. Sanji megrezzent és grimasszal az arcán felült.
- Emlékszel a nyár szigetekre, ahol az egyiken a helyi érdekesség a komló volt, és nagy számban termesztették?
- Igen. – furcsán nézett rá Zoro, és Sanji folytatta.
- Na ott láttalak elmenni egy… helyes kis barnával a bokrok közé. Gondolom nem kártyázni mentettek oda. – nézte a kardforgató reakcióját, aki pár perces értetlenkedés után leesett neki, hogy akkor kit vitt az „ágyába”.
- Hogy ő… és te hogy láttál meg minket?
- Követtelek abba a kocsmába, ahol felszedted őt, mert már akkor is elég… szarul néztél ki. Persze miután a kis barna odament hozzád, rögtön kijózanodtál.
- Engem te ne sértegess, göndörszemöldök – morgott neki vissza Zoro. Sanji mérgesen pillantott rá és legszívesebben kitekerte volna a nyakát. Ahelyett, hogy egymásnak estek volna – ezúttal nem kellemes értelemben – Sanji kifújta a levegőt, és próbált megnyugodni.
- És?
- Mit és? – kérdezett vissza Zoro, miközben ismét Sanjira nézett.  Az csak a szemét forgatta, majd hátradőlt.
- Tényleg meghúztad? – nézett a kardforgatóra, aki meghökkenve nézett vissza rá. Szólásra nyitott a száját, de megint félbe maradt  a mozdulat, akárcsak előző este. Talán megint… megint meg kéne csókolni… - gondolta kábán Sanji, de Zoro nevetése visszarántotta.
- Most erre mit vársz, mit mondjak? – fordult felé szinte teljes testtel – Hogy nem, nem dugtam meg? Ugyan kérlek ezt te se gondoltad komolyan!
Zoro nevetett, Sanji meg felszívta magát, és fájt, vagy nem fájt a segge, akkor is a zöld hajúra vetette magát. Ezúton eldőltek, és Sanji elkezdte ütögetni a másik mellkasát, ami nem volt éppen kellemes. Bosszúként a fájó farpofákba markolt, amire a szőke rögtön alsó feléhez kapta a kezét.
- Te szemét állat… - suttogta Sanji, miközben feltápászkodott a zöldmoszatról. Zoro mosolygott, és elkapta a derekát.
- Mondjuk, szerintem vétek lett volna ki hagyni azt a numerát.
- Hogy őszinte legyek, meg is vertelek volna, hogyha azt mondod nem tetted meg – morogta neki Sanji, és figyelte, hogy húzza közelebb magához a kardforgató. Ez a folyton morcos, szerencsétlen kardforgató. Ellenkezni fájdalmas lett volna, ezért hagyta magát. Zoro az arcához hajolt, és megcsókolta. Sanji ellenkezni kezdett, de a puhatolózó nyelv felengedte a gátlásait. Kinyitotta a száját, és a csók elmélyült. Sanji szakította meg a csókot.
- Fejezd be, ez túl bizarr… - mondta, miközben, próbált kimászni a kardforgató öléből.
- Bizarr lenne? Már pedig hozzá kell szoknod. – közölte vele Zoro. Sanji a szemeibe nézett, arcán elképedés lehetett felfedezni.
- Mégis mihez? –kérdezet elhűlve, és a zöld hajú a nyakába hajolt. Puszilgatni kezdte a bőrét. – Hé, várj már! Mégis…
- Nem egyértelmű? Nem kell több olyan „őzikékért” aggódnod. – somolyogta Zoro mikor ismét a szemeibe nézett.
- Én nem is… - hirtelen a padlózaton találta magát, maga fölött egy kanos kardforgatóval.
- Nekem mindegy, hogy bevallod-e magadnak. De az ilyesfajta éjszakákat, mint a tegnapi rendszeresíthetnénk. – és ismét a nyakát kezdte el csókolgatni, és haladt egyre lejjebb.
Én pedig nem is voltam féltékeny! – morogta magában, de mérge hamar elszállt, és a vágy elöntötte a testét, akár csak tegnap éjszaka…

VÉGE

Nygmobblepot - A mólón

Háát, ez most kicsit eltér. Mármint az animétől. ( mostanában inkább sorozatot nézek, mint animét)Ez egy sorozat fandom, szerintem mostantól változatos írások lesznek. Úgy éreztem, hogy ezt muszáj megírnom.

Fandom: Gotham
Párosítás: ÖÖ... Végülis Nygmobblepot.
Történet:

Nygmaobblepot.

3X14 vége.
Ha pingvin "meghalt" volna. Ugyanis biztos vagyok benne, hogy nem halt meg.
Nygma Kristennel beszélget. Miss Kringle úgy tűnik, elég felvilágosult. ( Miss Kringle egy kicsit én vagyok >.<)


Ed nézte, hogy hogy húzza le a mélység. Szemeiben fájdalom tükröződött. Még most is hallotta a hangját; „Ed, én szeretlek!”
Nygma csak horkantott, levette a szemüvegét. Az eső pöttyöződött rajta.
- S most hogy érzed magad? - kérdezte a hát mögött valaki. Megfordult és Miss Kringle szelleme nézett vissza rá.
- Miss Kringle, megfázik...
- Ugyan, Edward, csak a fejed agyszüleménye vagyok. - lassan sétált a móló végére. Visszafordult. Nygmát nézte szigorú arccal. - És most mi lesz?
- Mi lenne? Barbara és Thabita átveszi az alvilág-
- Nem velük! - Kristen hangja határozott volt. És tán mérges. Rá nézett – Veled.
Ed elnyíló ajkakkal nézte – Semmi - válaszolta. Visszarakta a szemüveget az orrára.
- Megölted. Őt.
- Igen. Megöltem. - nézett rá Nygma miközben nyelt egyet. Kristen megrázta a fejét. Vissza sétál Nygam elé.
- S mi volt a vétke?
Kristen azt akarta, hogy Edward mondja ki. Edward nem mondta. Miss Kringle bosszantóan sóhajtott.
- Szeretett. Úgy látszik téged szeretni, Mr. Nygma, egyenlő a halállal.
Kristen elsétált, Nygma hallotta magassarkú cipőjének a kopogását. Remegve fújta ki a levegőt, és inkább sietős léptekkel elhagyta a mólót.

*

Nygma bort ivott. Ezt a bort akarta vinni aznap este. Mikor megismerte Isabellát. Lerakta a pohár bort, és hátra dőlt. Lehunyta a szemét.
- Hmm... ez igazán szép évjárat – Ed hirtelen ugrott fel, levegő beszorult a tüdejébe, s csak hápogott, mikor ismét a szeme elé került Miss Kringle szelleme.
- Miss Kringle... maga mégis...
- ...mit keresek itt? Csak beszélgetni akartam veled, Edward. Csak beszélgetni.
Nygma idegesen szedte fel az asztalon hagyott szemüvegét.
- Talán Oswald miatt kísért?
- Én? - tette az ártatlan Kristen – Dehogy is! A saját halálom miatt kísértelek.
Edward a fejét fogta. Talán túl sok bort ivott.
- Nem elképesztő?
- Mi? - nézett fel idegesen a férfi.
- Hogy szeretett? Mondjuk nem volt meglepő. - kezdett el sétálgatni a szobában. Ed nem értette.

- Miért nem volt meglepő? Engem egyenesen sokkolt...
- Túl felszínes vagy, Mr. Nygma. - Ed eddig bírta. Felállt és elkiáltotta magát.
- ÉN SOHA NEM VOLTAM FELSZÍNES!
- Csak őrült, igazad van. - mondta gúnyosan Kristen. Nygma vissza ült és idegesen dőlt előre hátra.
- Miért nem volt meglepő? - nézett rá Ed Kristenre. A lány abbahagyta a könyvek nézegetését. Vissza sétált hozzá. Nygma hátra dőlt a fotelban. Miss kringle a karfára támaszkodott és az arcába hajolt.
- Azért, mert az anyja halála után te adtad a reményt. - köpte a szavakat – Csodálkozol, hogy beléd szeretett? Szerinted Oswaldnak milyen gyerek kora volt?
Edward nyelt egyet. Pontosan tudta milyen volt neki.
- Rossz. Bántották. Kigúnyolták.
- Soha nem voltak barátai. Igaz barátai. Mit tettél? Gondolom már sokszor kérdezted ezt a fejedben. „Mit tettem, hogy Oswald belém szeretett?” - nem igaz?
Nygma lehajtotta a fejét. Hogyne tudta volna, tényleg ezt kérdezgette, mikor rájött a dologra. Mit tett? Nem tudta. Talán Miss Kringle, a rejtett tudatalattija választ ad rá.
Kristen felemelkedett, s kezébe fogta a bort. Edward követte a szemével.
- Először, mikor polgármester lett. Megmutattad, hogy képesek őt szeretni. Hogy szeretettre méltó ember. S hogy ezáltal ő is képes szeretni. - Miss Kringle lerakta a bort. A vázából kihúzott egy virágot. A kandallóhoz ment, nézte, ahogy lobog a tűz.
- Vagy nem is a polgármester választáson? Lehet. Amikor gondoztad az anyja sírját. Még azelőtt. Mikor meghalt, megmentetted. Lelket öntöttél belé. Barátja voltál, semmi kétség. De tudod-e mikor szeretett beléd? - mutatott rá a virággal Kristen, arcán gúnyos mosoly játszott.
Egyszerűen bedobta a virágot a kandallóba, a tűz pedig nagyobb lángra kapott.
- Mikor azt mondtad, megteszel érte akármit. - lassan sétált Nygmához. Edwardot verte a veríték. Izzadság csepp csurgott le a homlokán. Kristen elé ért. Sajnálkozóan nézte Edet.
- Mikor azt mondtad, hogy támaszkodhat rád. - a füléhez hajolt, mintha csak egy titkot suttogna. Tán az is volt. - Tudod, Oswald akkor szeretett beléd.
Edward mély levegőt vett, félre lökte a szellemet és felállt.
- Oké, fejezzük be, hess, hess Miss Kringle, hess! - kezeivel még gesztikulált is.
Kristen csípőre tett kezekkel a fejét rázta.
- Vajon azon gondolkodtál-e már, hogy neki milyen érzés volt az amit tettél vele? Az, hogy nőt szerettél helyette?! Vagy, hogy hogy álltál bosszút?!
Edward leguggolt, és a fejét fogta. Elakarta űzni a szellemet.
- MENJ INNEN! - kiabált rá Ed.

- NEM VOLT MÁS BŰNE CSAK AZ, HOGY TÉGED SZERETETT! - kiáltotta Miss Kringle. A nő lihegett, megigazította a haját. Elsétált mellette.
- Csak vigyázz, Ed. Nehogy, ha visszajön, lelőjön akár egy kutyát.
Nygma hitetlenkedve nézett rá.
- Nem jön vissza. Megöltem.
- Persze, mondd, csak magadnak. - állt meg az ajtóban Kristen. - A pingvinek halat esznek. Te mondtad.
- Ez... nem illik a helyzethez. - mondta Edward zavarodottan.
- De. A pingvinek nem süllyednek. A pingvinek úsznak.

Nygma nézte, ahogy Miss Kringle beleveszik a sötétségbe. Fogain keresztül szívta be a levegőt.

*

Pár hét múlva az egyik gothami újságosnál lapok sorakoztak ugyan azzal a főcímmel: „ A halottnak hitt polgármesterünk visszatért! Cobblepot polgármester, megígérte megbosszulja, aki Gothamet elvette tőle és, hogy ismét rend lesz az utcákon!”

VÉGE

„Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te itt vagy velem…” Zsoltárok 23:4

Szervusztok!!!

Nem kell mondanotok semmit se... tudom, nagyon rég posztoltam már az oldalra. Mérges is voltam, hogy ennyire elgyomosodott a dolog... izé, fajult. Bele estem az egyik legnagyobb hibába, ha mondhatom ezt. Ihlet, amely néha-néha jött, új történeteket íratott velem, ám a befejezés gondolatához már nem volt elég... Úgy hogy jelenleg rengeteeeeeg írásom vár befejezésre. Ez az egyik mentségem. ( mondhatom ennek). Viszont! Igaz, a KnB láz, sajnos, engem elhagyott( részben valakivel együtt írok egy történetet, és ezért is volt kevés időm a saját kis ficieim megírására) és ezúttal a One Piece csodálatos világából hoztam nektek valamit, de még MINDIG van egy KnB fanficcem, ami jóóóóó hosszúra ígérkezik, és jelenleg ezért se sikerült még posztolnom. Ha isten úgy adja( nagyon remélem!) akkor még fogok írni(eh.. ez baromság, írni mindig fogok ^^) és természetesen posztolni. Jelenleg ez a durva egy év válság volt számomra, és már nagyon sajnáltam a blogomat, amiért új történet nélkül árválkodik. Remélhetőleg ismét fellendülök, és posztolni fogok olyan hamar, amilyen  hamar csak tudok. Ne aggódjatok, nem vesztem el, mindig visszatérek :D ( persze akik még olvassák TwT) Úgyhogy nem is szaporítom tovább a szót, itt a drágalátos One Piece fanfic! :3

Tartalom : Úgy gondoltam itt elkél egy kis magyarázás. Jelenleg ez a ficc a One Piece 404.részét öleli körbe, úgyhogy SPOILER veszély fenn áll! Amikor először néztem ezt a részt magával ragadott a gondolat, hogyha Zoro és Sanji együtt lennének, mit érezne Sanji, mikor Zorot elragadják tőle. Remélem sikerült kihoznom magamból mindent, és élvezhető lesz ez a történet! (mellesleg ki még nem gondolt bele, hogy elkezdi a One Piece-t, bátran ajánlom! Valami... mennyei ! *w* )Ja, majd elfelejtetem, remélem érzékelhető az időbeni ugrálás, próbáltam érzékeltetni a betűtípussal. Remélem sikerült.

Hatalmas robaj. Aztán néma csend. Kétségbeesett, néma kiáltás. Egy pillanat. Egy pillanat volt az egész. S Roronoa Zoro eltűnt Bartholomew Kuma, a Shichibukai keze által…

Nem gondolta volna. Fogalma se volt arról, hogy mi történik majd, hogyha erre a szigetre lépnek. Sabaody szigetvilágra. Minden olyan hirtelen történt. Keimi elrablása, Luffy tette, amivel magukra szabadítottak egy egész csatahajónyi tengerészt, és egy Admirálist. És azaz átkozott Admirális, Kizuru… Megsebezte őt. Őket. A szíve szinte összeszorult, hisz látta, ahogy szerelmével mit tesz. Mit művel. Hogy épp meg akarja ölni.
Az egész oda vezető úton is aggódott miatta. Hiába mondta neki, hogy ne vegye le a kötéseket, olyan volt, mintha a falnak beszélt volna. Zoro megállás nélkül hajtogatta, hogy jól van, de Sanjit nem tudta ennyivel lerázni. A szőke hajú szakács sokkal jobban aggódott érte, mint azt bárki is tette volna egész életében. Az ilyen pillanatokban, úgy érezte néha magát, mint aki megfullad. De a lelkének jól esett titkon ez a kis simogatás. Ám nem egyszer fulladt ez az aggodalmas beszélgetés heves csókolózásba, majd szenvedélyes szeretkezésbe. Zoro úgy gondolta, ha nem így, hát úgy.
Zoro ízig-vérig imádta a férfit. Édes volt, ha kellett, remekül főzött, szenvedélyes volt az ágyban. Igaz, az elején bosszantotta, ó de még mennyire! Aztán azon kapta magát, hogy mindig rajta felejti a tekintetét. Hogy észreveszi, milyen édes is a mosolya. Hogy nem csak egy ostoba szoknyapecér, akinek állandóan elered a vére, ha egy meztelen nőt lát maga előtt. Így történt, hogy egyszer azon gondolkodott, hogy mennyire meg akarja csókolni a szakácsot. Nos, azt kell mondanom, hogy Zoroban ekkor már megfogalmazódott a szerelem érzése. És a zöld hajú kardforgató volt inkább a tettek embere, mint a szavaké.
Ekkor váltak szeretőkké. De a szerelem borzongató, bizsergető érzését nem kötötte a szőke hajú orrára. Örült eleinte csak a vágynak, hogy ölelheti szenvedélyének heves tüzével az ő vékony, izmos testét, amit a legvonzóbbnak tartott a világon... Aztán Zoro egyre többet akart. Néma összebújásokat. Egymás mellett elaludni és felkelni. Csókolni, amikor csak lehet. Elmondani, hogy mennyire szereti. De persze ez roppant nehéz volt.
Zoro azonban lassan haladt. Néma vallomásokat tett. Nem egyszer. Százszor. Ezerszer. Milliószor. Sanji meg szépen lassan összerakta a képet.

- Zoro! – kiáltotta Luffy, ahogy a zöld hajú magatehetetlenül hevert az Admirális lábánál. Sanji torkán akadt a kiáltás.

Ám Zoro félt. A Thriller Bark utáni kalandok után félt. Tudta, hogy mennyire gyenge. Ő a Szalmakalaposok fedélzetén az első tiszt. A kapitány jobb keze. Még hogyha ezt nem is mondta ki nyíltan senki. Nem volt méltó ez a rang a gyengeségéhez. Ám ezt csak az igazság fele volt. Sanjit is féltette. Hogy nem tudja majd megvédeni, ha arra kerülne a sor. Így hát a hajón lévő egyik bizalmas barátjához fordult. A Szalmakalaposok mester lövészéhez.

- Húsz Virág! – kiáltotta Robin, és Zorot kezei segítségével arrébb húzta. Ám Kizuru az egyik pillanatról a másikra ott termett ismét Zoro előtt.
- ZORO!! – kiáltották egyszerre a csapat összes tagja…

Usopp csodálkozva nézett Zorora, amikor félre hívta. Járta az agya, hogy Zoro-kun miért akar beszélni a nagy Usopp-kapitánnyal.
- Usopp… kérnék tőled egy szívességet… - Zoro hangja túl komolyan csengett.
- Szívességet? – kérdezett vissza Usopp. – Tőlem? Mégis mit?
- Figyelj… - nézett mélyen a mogyoró barna szempárba. Nagy levegőt vett. – Ha egyszer súlyosan megsérülnék… esetleg végképp harcképtelen lennék, és…
- Zoro…?
- És… meghalnék – a harcmezőn vagy bárhol máshol, kérlek, ígérj meg nekem valamit. – nézett a sötét szempár Usoppéba. A mesterlövész lélegzet visszafojtva várta mit mond majd neki…
- Ígérd meg, hogy vigyázni fogsz a szakácsra, essék bármi bajom, rendben?

Süvített a szél, és robbanás hallatszott… Rayleigh, az egykori kalóz, aki Gold Roger hajóján szolgált, egyetlen rúgással félre térítette a halálos lövedéket. Mindenki arcára kiült a meglepettség és a döbbenet.
- Hát te is megjelentél? – kérdezte Kizuru, ahogy végig nézett az idős harcoson. – Sötét király, Rayleigh.
Rayleigh jóízűen mosolygott. – Ne bántsd a fiatalokat, Kizuru! Még csak most kezdődik az ő koruk.
Aki a leghamarabb föleszmélt, az Luffy volt, aztán a többieket is elérte a megkönnyebbülés. Nami sírva fakadt az örömtől ahogy Chopper is, Franky és még páran megengedtek maguknak egy kis sóhajt. Sanji remegett, azt hitte ott helyben meghal a lelke egyik része, Zoroval együtt. Remegett a még intenzív félelemtől, ami meggátolta a lábait abban, hogy Zoroért fusson megmentése érdekében.
Kizuru szóba elegyedett Rayleighvel eközben Zoro ismét valamennyire észhez tért. De csak épphogy.

Aznap este Zoro merengett. Nézte a csillagokat, a holdat, hallgatta a többiek mulatozó kacagásait. Ahogy gondolta, Usopp egy kicsit megbotránkozva, de rábólintott a kérésre. Örült, hogy ez is valamennyire elrendeződött.  Hátra fordult a mulatozó társasághoz, akik jelenleg az udvaron szórakoztak. Szemei minduntalan a szőkeséget keresték, aztán meglátta, hogy szerelmes tekintettel int Robin felé, és bement a konyhába. Elmosolyodott, és követte útját. Ahogy elérte a konyha ajtaját, láthatta, ahogy Franky vidáman iszogatja a kóláját, és hogy Luffy milyen hevesen rángatja ki az udvarra, ahol Brook mulatós nótákkal örvendeztette meg a többieket, legfőképpen a kapitányt. Beljebb lépett, egyenesen a bárpulthoz ment. Neki döntötte a csípőjét az asztalnak, és nézte, ahogy Sanji sürög-forog a konyhában. Érezte, hogy a szíve egyre hevesebben dobog, és kellemes meleg öntötte el minden porcikáját. A szakács elkezdte felaprítani az egyik gyümölcsöt, mikor érezte, hogy erős, izmoktól duzzadó karok ölelték át a legnagyobb gyengédséggel. Észre se vette, hogy mikor került a pult másik oldalára a kardforgató. Pont mögé.
Zoro fejét Sanjiéhoz szorította, és szoros ölelésben részesítette. Sanji nyelt egyet.
- Zoro… bárki bejöhet… - motyogta. Érezte a kardforgató leheletét a fülénél.
- Ne aggódj. Mindenki kint van… - óvatos, gyengéd puszikat adott a fülére. Aztán a nyakára… Össze-vissza puszilgatta, ami már kezdett csikisé válni Sanji számára. Nagy hahotázásba tört ki, ahogy hajtotta volna el Zorot, de nem volt ereje, a nevetés minden csepp erejét elvette. Hirtelen megszakadt ez a pillanat és szembe kerültek egymással. Már megint… - gondolta Sanji. Zoro közelebb hajolt, a szőke szakács pedig most nem ellenkezet. Finom nyomták egymásnak a szájukat, Zoro finoman ízlelgette a férfi redős, és vékony ajkait.

Usopp amilyen gyorsan csak bírta, felnyalábolta Zorot és Brookkal együtt futni kezdett, ahogy azt Luffy parancsba adta mindenkinek. Muszáj volt. Sanji is futott, érezte, hogy könnyek szúrják a szemét. De nem hagyta, hogy akár egy is kiszökjön. Oldalra nézett, és látta, hogy az egyik Pacifista célba vette a menekülő Usoppékat. Mintha az idő is megállt volna egy pillanatra. Döntött. Nem fogja hagyni. Zoro számtalanszor megvédte. Most ő fogja ugyan ezt tenni.
- Franky! Rád bízom Nami-sant!
- Okee! – jött a gyors válasz, majd futott, ahogy csak bírta…

-Te-tegyél le… segítek menekülni… - jött nagy sokára egy gyenge megszólalás Zorotól. Már régóta ki akarta nyögni, de csak most érzett elég erőt ahhoz, hogy megmozdítsa a hangszálait. Persze Usopp rögtön le is szidta, hogyhogy lehet ilyen felelőtlen. Hisz most ő nála is gyengébb.
- Usopp-san! Menjetek előre, majd én ezt elintézem! – mondta Brook, és kivonta kardját.
- Brook, hagyd! Nem tehetsz ellene semmit, túl erős! – kiáltotta vissza neki Usopp.
- Siess! Mindenki egyért, egy mindenkiért! – majd azzal, kivont karddal fordult meg és ekkor a gépezet egyetlen ütéssel elterítette.
Usopp kétségbeesetten kiáltott fel, és még jobban szedte a lábait. Ám ekkor feltűnt a Pacifista háta mögött…
- Megállni! Hülye robot! – kiáltott utánuk Sanji.

- Zoro… Komolyan… - lehelte, de nem tudott mást tenni, mint beletúrni a zöld tincsek közé, és átadni magát az érzésnek. Zoro a nyakát csókolta, nyalogatta, de olyan szakértelemmel, hogy Sanji lába bele-bele remegett. Zoro keze kezdte kiszedni Sanji ingjét a nadrágból. – Héj!
- Menjünk vissza a szobába. – mondta hirtelen Zoro. A szakácsra nézett, az pedig vissza rá. Mindkét szempárt elködösítette a vágy vörös, émelyítő fellege.
- De… észre fogják venni… és Robin-channak se vittem ki a megígért frissítőt és… - Zoro beletúrt a szőke tincsekbe, és magához rántotta a szakácsot. Erőteljes, nyers vágyat sugárzó csókot adott neki a kardforgató, majd amikor elengedte fejét a vállának döntötte.
- Rendben… de a buli után ne számíts arra, hogy kíméletes leszek veled… – majd azzal ellépett Sanji mellől és kiment. A szőke hajúban pedig még mindig hevesen lobogott a vágy, és tudta, hogy nem fog eltűnni egyhamar. Muszáj volt neki támaszkodnia az asztalnak, hogyha két lábon akart maradni.

Sanji lábába éles fájdalom nyilallt, miután sikeres rúgást mért a Px-1es számú Pacifistára. bukfencezve ért földet. Usopp visszafordult. A robot már Sanji mögött állt.
- Menekülj Sanji! Rád céloz – a Pacifista kezében lévő cső felcsillant, és a lézer gyűlt össze, hogy egy aprócska labda formájában a szőke hajú szakácsba csapódjon.
- Hülye! Húzz el innét! – kiabálta rá Sanji. Usoppnak hirtelen bevillant valami.
„Ígérd meg, hogy vigyázni fogsz a szakácsra, essék bármi bajom, rendben?” Usopp szemébe könny szökött. Ari, Zoro. Gomen – Usopp keze lendült Sanji felé, hogy félre ránthassa – De azt hiszem, még nem vagyok elég erős ahhoz, hogy az ígéretedet betartsam. Zoro… ZORO!
A lézer hatalmas robajt okozott. Minden Mugiwara kalóz a zaj irányába kapta a fejét.
Sanji hátára dőlve lihegett, Usopp is tápászkodott fel. Elég erejük volt még valahogy félre ugrani. Usopp észrevette az előtte nem sokkal fekvő Zorot. Zoro, azt hiszem sikerült! – mosolyodott el egy fél pillanatra.
- Zoro! Sajnálom! Leejtettelek. – a robot ismét új erőre kapott és feléjük lépkedett. – Jól vagy?!
A pacifista töretlenül haladt előre, hogy kivégezze Roronoát, amikor valamiben megakadt a lába. Lenézet és egy szőke hajú férfi fogta meg. Sanji minden maradék erejét arra használta, hogy megállítsa ezt az idegesítő gépezetet. – Állj meg te hülye masina!
Ismét folytatta félbe hagyott útját a Pacifista. Ezúttal Sanjival. Húzta a poros, füves földön, drága ingje beleakadt a kövekbe, gallyakba, felsértve ezzel az anyagot. De kisebb baja is nagyobb volt ennél. Meg kellett állítania a robotot! Meg kell neki tennie!
Usopp térden kúszott közelebb Zorohoz, hogy megnézze jól van-e. Luffy szeme kétségektől volt terhes, ahogy őket nézte, a bizonytalanság fájón mart a szívébe. Indult volna, hogy segítse társait, csakhogy az ő ellenfele ezt nem hagyta. Az ellenség egy ütést mért a hátába, ami elrepítette őt.
- Luffy! – kiáltott Chopper, hangja sírósan csengett.
- Chopper, ne állj meg! – mondta neki gyorsan Robin, ám ekkor kiáltást hallottak. Usopp kétségbeesett kiáltása volt az.
-SANJI! – hangzott a név. A szakácsot a robot megelégelte és felemelte a lábáról. Persze Sanji rögtön a lézer elé állt, ezzel védve a többieket a bajtól. Viszont a Pacifistát nem érdekelte ki van előtte. Teljesítenie kell a feladatot, ami nem más volt, mint Rorona Zoro kiiktatása.
Fájó sebet mart a lézer Sanjira, majd a következő sugár Usoppot elválasztotta Zorotól, aki már ismét Usopp vállán volt.
Chopper szívét körül ölelte a félelem. Robin se bírt mozogni. Egyik helyen Luffy hevert a kőromok között, a másikon Sanjiék, eszméletlenül… Nem igaz, hogy nem tehet semmit! Muszáj segítenie a társain! Fejetlenül vetette bele magát a harcba, a Rumble-t hívta segítségül. Robin sietősen kapta fel Luffyt, hogy a hirtelen harc nehogy még jobban megsebesítse.
Usopp felkapta a fejét a morajlásra. Aztán észrevette, hogy a robot elég zavart állapotban van. Netán összezavarodott volna? – gondolta Usopp. Kapott a menekülés új alkalmán.
- Sanji, Brook! Itt az idő menekülni! – kezdte noszogatni őket – Sietnünk kell! Kellejetek már fel!
Ám a Pacifista ismét feléjük fordult. Usopp próbálta felkelteni a többieket, de hasztalanul. A gépezet ismét felkészült az újabb lövésre. Már majdnem kész volt mikor…
Léptek.
- Várj, PX-1.
A lézer megszűnt. Usoppot hatalmába kerítette a rettegés.

Forró lehelet töltötte be a szobát. Fűszeresnek ható, fulladt szex szag volt a megfigyelő torony szobájában. Zoro általában itt edzett, de kivételesen most másra használta a helyett. Lecsókolta az izzadtság cseppeket a hófehér bőrön, és még egy utolsó mozdult az imádott testben. Az izmok görcsösen szorultak a pénisze köré. Forró magjával telt meg a szűk járat. A visszafojtott levegőt kiengedte és Sanjival együtt lihegett. A szőke hajú szakács mozdulni alig bírt, így Zoro amikor a hátára gördült magához ölelte a szakácsot. Kielégülve érezte magát. Mosoly szökött az arcára. A szakács felé fordította fejét. A mellkasán piheget. Orrával a lihegő fejét bökte meg gyengéden.
- Jól vagy? – egy bólintás volt a válasz. Elégedettem tette a bal kezét a feje alá. – Ez… fantasztikus volt.
Sanji felemelte a fejét, de csak addig, hogy egy fél pillanat erejéig Zorora pillantson. A képén egy jóllakott farkas arca tükröződött. Majd visszaejtette a fejét Zoro mellkasára. Közelebb bújt.
- Hát… nem volt rossz. – válaszolt a másik kijelentésére. Zoro fölkapta a fejét. A szőkére nézett.
- Nem volt rossz? – kérdezett vissza – Megsértettelek?
- Mintha megtudnál, te hülye. – mondta amire Zoro kisebb mérget érzett. De hamar el is párolgott.
- Nem mondhatod, hogy nem élvezted, hisz hallottam, ahogy alattam nyög… - egy kéz zavarta meg a folytatásban.
- Az ilyen megszólalásokat kérlek, hanyagold. – motyogta, majd ismét beletemetkezett a széles mellkasba. Zoro arcán mosoly derenget. Keze végig simult a szőke hajú karján, arcát belefúrta a selymes fürtökbe. Hosszasan hallgattak, majd Zoro hangja csendült a szobában.
- Hmm… jó illatod van. – a hangján érezni lehetett, hogy mosolyog. Sanjit ismét elnyelte a zavar. Mindegy, hogy hányszor, hogyan, vagy mit szólt, mindig arra késztette a szívét, hogy őrült módon vágtázzon. Mellesleg ő is imádta Zoro illatát. Fém vagy acél illat keveredett a férfias izzadsághoz, meg néha egy kis vér. Sose szerette ezt az illat kombinációt. Inkább nevezte otromba, orrfacsaró szagnak, mint kellemes, megnyugtató illatnak. De Zoro… mintha ehhez az elegyhez még egy lehetni fenyőfa is keveredett volna. S talán mindig is ez húzta mágnesként a férfihoz.
Sanjit sose vonzották a férfi testek. Minek, hisz ő maga is rendelkezett eggyel. A nőkért volt oda, de még mennyire! Imádta őket, azokat a dús kebleket, karcsú derekakat, azokat a ringó csípőket. Szerette a nők bőrének puhaságát, selymes hajukat, parfümtől illatozó nyakukat. Egyszer, ismételten egyszer sem vágyott férfira. Soha, egész életében. Aztán jött ez a kardforgató...
Zoro csókolgatni kezdte a feje búbját, kezei máshol kutakodtak. Sanji élvezte a kényeztetést, de a fejében szöget vert egy kérdés, ami már régóta ott bolyongott gondolatai medrében. Muszáj volt megtennie…
- Z-zoro… várhj… egy kicsit – tolta el magától a zöld hajút. Az meglepetten pislogott rá. Összevonta a szemöldökét és gyengéden érintette a karját.
- Mi a baj? Biztos nem sértettelek meg? – nézett aggódóan a kék szemekbe. Sanji nemet intett a fejével, majd ismét a mellkasához bújt.
- Csak kérdezni szeretnék valamit… - motyogta a napbarnított bőrbe a szavakat. Zoro épphogy csak, de hallotta, mit mondott a szőke.
- És mi volna az? – cirógatta meg az arcát, majd kisimított egy tincset az arcából.
- Miért én?
Néma csend állt be. Sanji érezte, hogy a szájában a nyál megkeseredik. Gyomra görcsbe rándult. Előre félt Zoro válaszától, mert félig tudta. Tudta, hogy csak vágyai kielégítésére használja. Persze, ő számára is csomó előny mellett szólt ez a kapcsolat, de… de akkor ne tegyen olyasmiket, amik meggyengítik őt! – Hé… hallottad, amit mondtam? – szólalt meg Sanji, hátha még a mondata előtt bealudt a kardforgató. Már pedig ez előfordult vele.
- Hallottam, mit kérdeztél. – jött a válasz Zorotól, ami teljesen meglepte Sanjit. Szóval még se aludt el. De akkor hallotta. Mi lesz a válasza?
- És?
-… Tudod – kezdett bele Zoro. – Az elején… azt hittem leütlek, és beraklak egy hordóba, majd a tengerbe doblak, annyira felidegesítettél.
- Hogy mi? – képet el Sanji. Zorot nézte, aki elnevette magát a másik meglepődött arcán. Összeborzolta a szőke tincseket, amire elkezdtek kissé dulakodni. Zoro hirtelen két tenyere közé fogta Sanji arcát, és egymáshoz nyomta az ajkaikat. Finoman megcsókolta. Megszűnt minden tiltakozás. Csak összefonódó testek maradtak. Zoro a szakács szemeibe nézett, miután elengedte.
- Azt kérdezted miért? – az arcát simogatta hüvelykujjával, miközben a szemeibe nézett és mosolygott. – Mert beléd szerettem, azért.
Homlokon csókolta. S magához vonta. Nagyot szusszant.
Eközben Sanji próbálta megállítani a szívét. Mert az olyan hevesen zakatolt, hogy azt hitte, Zoro is meghalja.
- Hé. – szólalt meg Sanji egy kis idő elteltével.
- Hm?
- Tényleg…? – fúrta a fejét Zoro mellkasába. A zöld hajú szorosabban ölelte.
- Igen… és hogy tudd, soha se hittem Istenben, meg ilyesfajta bálványokban, de…
- De…?
Zoro elmosolyodott. Mellkasában jól eső érzés terjedt szét.
- De mióta beléd szerettem, azt hiszem nekem is lett egy „ Istenem”…
Sanji arca vörös volt. Tudta, hogy ha eddig nem, most biztosan beleszeretett Zoroba.

Brook valamennyire feleszmélt. Felnézett. Eltátotta száját, álkapcsa remegett. Usopp lassan hátra nézett. És szemei megpillantottak még egy Bartolomew Kumát, akinek ezúttal egy Biblia is volt a kezében. Mindketten kétségbeesetten kiáltottak.
- MÉG EGY?! – kérdezte Usopp, reszketve – M-mi folyik itt?! – ijedtében fenékre esett. – Elég volt! Mégis hány van belőlük?!
Zoro kiabálást hallott. Usoppét. Nem kéne itt feküdnöm. Muszáj, felkelnem… - és egyik kezével megtámaszkodott, majd felnézett. Ott állt előtte egy Pacifista. Zoroban a felismerés fájdalmasan villant. Ő… az igazi! – futott át a gondolat a fején. Ismét átélte a borzalmakat az emlékek hatására, mik a Shichibukai láttán ismét végig pörögtek a szeme előtt.
- Még élsz? – nézett le rá Kuma – Roronoa.
- A… kegyelmednek… hála..
Zoro zihált. Alig bírt állva maradni. Érezte, hogy megsavanyodik a nyál a szájában. Ez lenne a vég? – futott végig fejében a gondolat. Usopp hangját elnyelte a fejében kezdődő zúgás, ami egyedül Sanji hangját idézte fel. Szíve hevesen vert. A hatalmas ember mintha mondott volna valamit… alig bírta kivenni a szavakat kusza gondolatai medrében. De tudta, hogy erősnek kell látszania. Lehúzta a kesztyűjét Kuma. Zoro érezte, hogy minden lelassul körülötte. Bartolomew keze lendült. Felé zúgott. Zoro hátra pillantott. Sanjira. Nekem csak egy istenem van. – gondolta, és halk szóra nyitotta a száját.
- Szeretlek.

Puff.

Porfelhő kavargott hűlt helye után. Egy pillanat. Egy pillanat volt az egész. S Roronoa Zoro eltűnt Bartholomew Kuma, a Shichibukai keze által…

- Hogy is van az az idézet? – kérdezte Zoro.
- Mégis milyen idézet? – kérdezett vissza Sanji, miközben elrakta az elmosott tányért.
- Azt ami a Bibliában is benne van… ott az elején azt hiszem…
Sanji nevetett.
- Úgy tudtam, te nem hiszel Istenben. Mikor akadt mégis a kezed ügyébe Biblia?
- Az nem lényeg. Sokan mondták már… - felkelt a pihenő helyéről, kardjait ott hagyta. Sanji mögé lépett. – Ja, igen…
Sanji megelégelte az értelmetlen beszélgetést.
- Figyelj Zoro…
Elhallgatott, ahogy megfordult. A kardforgató pont vele szemben volt.
- Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te itt vagy velem… - kisimította a szőke tincseket, és csókolt nyomott a néma ajkakra.
- Ez most mégis mi volt? – kérdezte Sanji miután Zoro ismét az arcát tanulmányozta. – Neked nincs istened, kiben hihetnél.
- Hidd el, hogy van… Talán majd egyszer elmondom. – majd puszit nyomott a szakács homlokára, fogta a szakés üveget, és kilépett a konyhából az éjszakába.


Sabaody szigetvilágban egy szappanbuborék kipattant. És ezzel egy időben fájdalmas, néma kiáltás szakadt fel abból a buborékból. 

  

 "Szeretlek. Ezért féltelek is.
 Úgy hiszem, ez természetes."
/Ismeretlen/