„Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te itt vagy velem…” Zsoltárok 23:4

Szervusztok!!!

Nem kell mondanotok semmit se... tudom, nagyon rég posztoltam már az oldalra. Mérges is voltam, hogy ennyire elgyomosodott a dolog... izé, fajult. Bele estem az egyik legnagyobb hibába, ha mondhatom ezt. Ihlet, amely néha-néha jött, új történeteket íratott velem, ám a befejezés gondolatához már nem volt elég... Úgy hogy jelenleg rengeteeeeeg írásom vár befejezésre. Ez az egyik mentségem. ( mondhatom ennek). Viszont! Igaz, a KnB láz, sajnos, engem elhagyott( részben valakivel együtt írok egy történetet, és ezért is volt kevés időm a saját kis ficieim megírására) és ezúttal a One Piece csodálatos világából hoztam nektek valamit, de még MINDIG van egy KnB fanficcem, ami jóóóóó hosszúra ígérkezik, és jelenleg ezért se sikerült még posztolnom. Ha isten úgy adja( nagyon remélem!) akkor még fogok írni(eh.. ez baromság, írni mindig fogok ^^) és természetesen posztolni. Jelenleg ez a durva egy év válság volt számomra, és már nagyon sajnáltam a blogomat, amiért új történet nélkül árválkodik. Remélhetőleg ismét fellendülök, és posztolni fogok olyan hamar, amilyen  hamar csak tudok. Ne aggódjatok, nem vesztem el, mindig visszatérek :D ( persze akik még olvassák TwT) Úgyhogy nem is szaporítom tovább a szót, itt a drágalátos One Piece fanfic! :3

Tartalom : Úgy gondoltam itt elkél egy kis magyarázás. Jelenleg ez a ficc a One Piece 404.részét öleli körbe, úgyhogy SPOILER veszély fenn áll! Amikor először néztem ezt a részt magával ragadott a gondolat, hogyha Zoro és Sanji együtt lennének, mit érezne Sanji, mikor Zorot elragadják tőle. Remélem sikerült kihoznom magamból mindent, és élvezhető lesz ez a történet! (mellesleg ki még nem gondolt bele, hogy elkezdi a One Piece-t, bátran ajánlom! Valami... mennyei ! *w* )Ja, majd elfelejtetem, remélem érzékelhető az időbeni ugrálás, próbáltam érzékeltetni a betűtípussal. Remélem sikerült.

Hatalmas robaj. Aztán néma csend. Kétségbeesett, néma kiáltás. Egy pillanat. Egy pillanat volt az egész. S Roronoa Zoro eltűnt Bartholomew Kuma, a Shichibukai keze által…

Nem gondolta volna. Fogalma se volt arról, hogy mi történik majd, hogyha erre a szigetre lépnek. Sabaody szigetvilágra. Minden olyan hirtelen történt. Keimi elrablása, Luffy tette, amivel magukra szabadítottak egy egész csatahajónyi tengerészt, és egy Admirálist. És azaz átkozott Admirális, Kizuru… Megsebezte őt. Őket. A szíve szinte összeszorult, hisz látta, ahogy szerelmével mit tesz. Mit művel. Hogy épp meg akarja ölni.
Az egész oda vezető úton is aggódott miatta. Hiába mondta neki, hogy ne vegye le a kötéseket, olyan volt, mintha a falnak beszélt volna. Zoro megállás nélkül hajtogatta, hogy jól van, de Sanjit nem tudta ennyivel lerázni. A szőke hajú szakács sokkal jobban aggódott érte, mint azt bárki is tette volna egész életében. Az ilyen pillanatokban, úgy érezte néha magát, mint aki megfullad. De a lelkének jól esett titkon ez a kis simogatás. Ám nem egyszer fulladt ez az aggodalmas beszélgetés heves csókolózásba, majd szenvedélyes szeretkezésbe. Zoro úgy gondolta, ha nem így, hát úgy.
Zoro ízig-vérig imádta a férfit. Édes volt, ha kellett, remekül főzött, szenvedélyes volt az ágyban. Igaz, az elején bosszantotta, ó de még mennyire! Aztán azon kapta magát, hogy mindig rajta felejti a tekintetét. Hogy észreveszi, milyen édes is a mosolya. Hogy nem csak egy ostoba szoknyapecér, akinek állandóan elered a vére, ha egy meztelen nőt lát maga előtt. Így történt, hogy egyszer azon gondolkodott, hogy mennyire meg akarja csókolni a szakácsot. Nos, azt kell mondanom, hogy Zoroban ekkor már megfogalmazódott a szerelem érzése. És a zöld hajú kardforgató volt inkább a tettek embere, mint a szavaké.
Ekkor váltak szeretőkké. De a szerelem borzongató, bizsergető érzését nem kötötte a szőke hajú orrára. Örült eleinte csak a vágynak, hogy ölelheti szenvedélyének heves tüzével az ő vékony, izmos testét, amit a legvonzóbbnak tartott a világon... Aztán Zoro egyre többet akart. Néma összebújásokat. Egymás mellett elaludni és felkelni. Csókolni, amikor csak lehet. Elmondani, hogy mennyire szereti. De persze ez roppant nehéz volt.
Zoro azonban lassan haladt. Néma vallomásokat tett. Nem egyszer. Százszor. Ezerszer. Milliószor. Sanji meg szépen lassan összerakta a képet.

- Zoro! – kiáltotta Luffy, ahogy a zöld hajú magatehetetlenül hevert az Admirális lábánál. Sanji torkán akadt a kiáltás.

Ám Zoro félt. A Thriller Bark utáni kalandok után félt. Tudta, hogy mennyire gyenge. Ő a Szalmakalaposok fedélzetén az első tiszt. A kapitány jobb keze. Még hogyha ezt nem is mondta ki nyíltan senki. Nem volt méltó ez a rang a gyengeségéhez. Ám ezt csak az igazság fele volt. Sanjit is féltette. Hogy nem tudja majd megvédeni, ha arra kerülne a sor. Így hát a hajón lévő egyik bizalmas barátjához fordult. A Szalmakalaposok mester lövészéhez.

- Húsz Virág! – kiáltotta Robin, és Zorot kezei segítségével arrébb húzta. Ám Kizuru az egyik pillanatról a másikra ott termett ismét Zoro előtt.
- ZORO!! – kiáltották egyszerre a csapat összes tagja…

Usopp csodálkozva nézett Zorora, amikor félre hívta. Járta az agya, hogy Zoro-kun miért akar beszélni a nagy Usopp-kapitánnyal.
- Usopp… kérnék tőled egy szívességet… - Zoro hangja túl komolyan csengett.
- Szívességet? – kérdezett vissza Usopp. – Tőlem? Mégis mit?
- Figyelj… - nézett mélyen a mogyoró barna szempárba. Nagy levegőt vett. – Ha egyszer súlyosan megsérülnék… esetleg végképp harcképtelen lennék, és…
- Zoro…?
- És… meghalnék – a harcmezőn vagy bárhol máshol, kérlek, ígérj meg nekem valamit. – nézett a sötét szempár Usoppéba. A mesterlövész lélegzet visszafojtva várta mit mond majd neki…
- Ígérd meg, hogy vigyázni fogsz a szakácsra, essék bármi bajom, rendben?

Süvített a szél, és robbanás hallatszott… Rayleigh, az egykori kalóz, aki Gold Roger hajóján szolgált, egyetlen rúgással félre térítette a halálos lövedéket. Mindenki arcára kiült a meglepettség és a döbbenet.
- Hát te is megjelentél? – kérdezte Kizuru, ahogy végig nézett az idős harcoson. – Sötét király, Rayleigh.
Rayleigh jóízűen mosolygott. – Ne bántsd a fiatalokat, Kizuru! Még csak most kezdődik az ő koruk.
Aki a leghamarabb föleszmélt, az Luffy volt, aztán a többieket is elérte a megkönnyebbülés. Nami sírva fakadt az örömtől ahogy Chopper is, Franky és még páran megengedtek maguknak egy kis sóhajt. Sanji remegett, azt hitte ott helyben meghal a lelke egyik része, Zoroval együtt. Remegett a még intenzív félelemtől, ami meggátolta a lábait abban, hogy Zoroért fusson megmentése érdekében.
Kizuru szóba elegyedett Rayleighvel eközben Zoro ismét valamennyire észhez tért. De csak épphogy.

Aznap este Zoro merengett. Nézte a csillagokat, a holdat, hallgatta a többiek mulatozó kacagásait. Ahogy gondolta, Usopp egy kicsit megbotránkozva, de rábólintott a kérésre. Örült, hogy ez is valamennyire elrendeződött.  Hátra fordult a mulatozó társasághoz, akik jelenleg az udvaron szórakoztak. Szemei minduntalan a szőkeséget keresték, aztán meglátta, hogy szerelmes tekintettel int Robin felé, és bement a konyhába. Elmosolyodott, és követte útját. Ahogy elérte a konyha ajtaját, láthatta, ahogy Franky vidáman iszogatja a kóláját, és hogy Luffy milyen hevesen rángatja ki az udvarra, ahol Brook mulatós nótákkal örvendeztette meg a többieket, legfőképpen a kapitányt. Beljebb lépett, egyenesen a bárpulthoz ment. Neki döntötte a csípőjét az asztalnak, és nézte, ahogy Sanji sürög-forog a konyhában. Érezte, hogy a szíve egyre hevesebben dobog, és kellemes meleg öntötte el minden porcikáját. A szakács elkezdte felaprítani az egyik gyümölcsöt, mikor érezte, hogy erős, izmoktól duzzadó karok ölelték át a legnagyobb gyengédséggel. Észre se vette, hogy mikor került a pult másik oldalára a kardforgató. Pont mögé.
Zoro fejét Sanjiéhoz szorította, és szoros ölelésben részesítette. Sanji nyelt egyet.
- Zoro… bárki bejöhet… - motyogta. Érezte a kardforgató leheletét a fülénél.
- Ne aggódj. Mindenki kint van… - óvatos, gyengéd puszikat adott a fülére. Aztán a nyakára… Össze-vissza puszilgatta, ami már kezdett csikisé válni Sanji számára. Nagy hahotázásba tört ki, ahogy hajtotta volna el Zorot, de nem volt ereje, a nevetés minden csepp erejét elvette. Hirtelen megszakadt ez a pillanat és szembe kerültek egymással. Már megint… - gondolta Sanji. Zoro közelebb hajolt, a szőke szakács pedig most nem ellenkezet. Finom nyomták egymásnak a szájukat, Zoro finoman ízlelgette a férfi redős, és vékony ajkait.

Usopp amilyen gyorsan csak bírta, felnyalábolta Zorot és Brookkal együtt futni kezdett, ahogy azt Luffy parancsba adta mindenkinek. Muszáj volt. Sanji is futott, érezte, hogy könnyek szúrják a szemét. De nem hagyta, hogy akár egy is kiszökjön. Oldalra nézett, és látta, hogy az egyik Pacifista célba vette a menekülő Usoppékat. Mintha az idő is megállt volna egy pillanatra. Döntött. Nem fogja hagyni. Zoro számtalanszor megvédte. Most ő fogja ugyan ezt tenni.
- Franky! Rád bízom Nami-sant!
- Okee! – jött a gyors válasz, majd futott, ahogy csak bírta…

-Te-tegyél le… segítek menekülni… - jött nagy sokára egy gyenge megszólalás Zorotól. Már régóta ki akarta nyögni, de csak most érzett elég erőt ahhoz, hogy megmozdítsa a hangszálait. Persze Usopp rögtön le is szidta, hogyhogy lehet ilyen felelőtlen. Hisz most ő nála is gyengébb.
- Usopp-san! Menjetek előre, majd én ezt elintézem! – mondta Brook, és kivonta kardját.
- Brook, hagyd! Nem tehetsz ellene semmit, túl erős! – kiáltotta vissza neki Usopp.
- Siess! Mindenki egyért, egy mindenkiért! – majd azzal, kivont karddal fordult meg és ekkor a gépezet egyetlen ütéssel elterítette.
Usopp kétségbeesetten kiáltott fel, és még jobban szedte a lábait. Ám ekkor feltűnt a Pacifista háta mögött…
- Megállni! Hülye robot! – kiáltott utánuk Sanji.

- Zoro… Komolyan… - lehelte, de nem tudott mást tenni, mint beletúrni a zöld tincsek közé, és átadni magát az érzésnek. Zoro a nyakát csókolta, nyalogatta, de olyan szakértelemmel, hogy Sanji lába bele-bele remegett. Zoro keze kezdte kiszedni Sanji ingjét a nadrágból. – Héj!
- Menjünk vissza a szobába. – mondta hirtelen Zoro. A szakácsra nézett, az pedig vissza rá. Mindkét szempárt elködösítette a vágy vörös, émelyítő fellege.
- De… észre fogják venni… és Robin-channak se vittem ki a megígért frissítőt és… - Zoro beletúrt a szőke tincsekbe, és magához rántotta a szakácsot. Erőteljes, nyers vágyat sugárzó csókot adott neki a kardforgató, majd amikor elengedte fejét a vállának döntötte.
- Rendben… de a buli után ne számíts arra, hogy kíméletes leszek veled… – majd azzal ellépett Sanji mellől és kiment. A szőke hajúban pedig még mindig hevesen lobogott a vágy, és tudta, hogy nem fog eltűnni egyhamar. Muszáj volt neki támaszkodnia az asztalnak, hogyha két lábon akart maradni.

Sanji lábába éles fájdalom nyilallt, miután sikeres rúgást mért a Px-1es számú Pacifistára. bukfencezve ért földet. Usopp visszafordult. A robot már Sanji mögött állt.
- Menekülj Sanji! Rád céloz – a Pacifista kezében lévő cső felcsillant, és a lézer gyűlt össze, hogy egy aprócska labda formájában a szőke hajú szakácsba csapódjon.
- Hülye! Húzz el innét! – kiabálta rá Sanji. Usoppnak hirtelen bevillant valami.
„Ígérd meg, hogy vigyázni fogsz a szakácsra, essék bármi bajom, rendben?” Usopp szemébe könny szökött. Ari, Zoro. Gomen – Usopp keze lendült Sanji felé, hogy félre ránthassa – De azt hiszem, még nem vagyok elég erős ahhoz, hogy az ígéretedet betartsam. Zoro… ZORO!
A lézer hatalmas robajt okozott. Minden Mugiwara kalóz a zaj irányába kapta a fejét.
Sanji hátára dőlve lihegett, Usopp is tápászkodott fel. Elég erejük volt még valahogy félre ugrani. Usopp észrevette az előtte nem sokkal fekvő Zorot. Zoro, azt hiszem sikerült! – mosolyodott el egy fél pillanatra.
- Zoro! Sajnálom! Leejtettelek. – a robot ismét új erőre kapott és feléjük lépkedett. – Jól vagy?!
A pacifista töretlenül haladt előre, hogy kivégezze Roronoát, amikor valamiben megakadt a lába. Lenézet és egy szőke hajú férfi fogta meg. Sanji minden maradék erejét arra használta, hogy megállítsa ezt az idegesítő gépezetet. – Állj meg te hülye masina!
Ismét folytatta félbe hagyott útját a Pacifista. Ezúttal Sanjival. Húzta a poros, füves földön, drága ingje beleakadt a kövekbe, gallyakba, felsértve ezzel az anyagot. De kisebb baja is nagyobb volt ennél. Meg kellett állítania a robotot! Meg kell neki tennie!
Usopp térden kúszott közelebb Zorohoz, hogy megnézze jól van-e. Luffy szeme kétségektől volt terhes, ahogy őket nézte, a bizonytalanság fájón mart a szívébe. Indult volna, hogy segítse társait, csakhogy az ő ellenfele ezt nem hagyta. Az ellenség egy ütést mért a hátába, ami elrepítette őt.
- Luffy! – kiáltott Chopper, hangja sírósan csengett.
- Chopper, ne állj meg! – mondta neki gyorsan Robin, ám ekkor kiáltást hallottak. Usopp kétségbeesett kiáltása volt az.
-SANJI! – hangzott a név. A szakácsot a robot megelégelte és felemelte a lábáról. Persze Sanji rögtön a lézer elé állt, ezzel védve a többieket a bajtól. Viszont a Pacifistát nem érdekelte ki van előtte. Teljesítenie kell a feladatot, ami nem más volt, mint Rorona Zoro kiiktatása.
Fájó sebet mart a lézer Sanjira, majd a következő sugár Usoppot elválasztotta Zorotól, aki már ismét Usopp vállán volt.
Chopper szívét körül ölelte a félelem. Robin se bírt mozogni. Egyik helyen Luffy hevert a kőromok között, a másikon Sanjiék, eszméletlenül… Nem igaz, hogy nem tehet semmit! Muszáj segítenie a társain! Fejetlenül vetette bele magát a harcba, a Rumble-t hívta segítségül. Robin sietősen kapta fel Luffyt, hogy a hirtelen harc nehogy még jobban megsebesítse.
Usopp felkapta a fejét a morajlásra. Aztán észrevette, hogy a robot elég zavart állapotban van. Netán összezavarodott volna? – gondolta Usopp. Kapott a menekülés új alkalmán.
- Sanji, Brook! Itt az idő menekülni! – kezdte noszogatni őket – Sietnünk kell! Kellejetek már fel!
Ám a Pacifista ismét feléjük fordult. Usopp próbálta felkelteni a többieket, de hasztalanul. A gépezet ismét felkészült az újabb lövésre. Már majdnem kész volt mikor…
Léptek.
- Várj, PX-1.
A lézer megszűnt. Usoppot hatalmába kerítette a rettegés.

Forró lehelet töltötte be a szobát. Fűszeresnek ható, fulladt szex szag volt a megfigyelő torony szobájában. Zoro általában itt edzett, de kivételesen most másra használta a helyett. Lecsókolta az izzadtság cseppeket a hófehér bőrön, és még egy utolsó mozdult az imádott testben. Az izmok görcsösen szorultak a pénisze köré. Forró magjával telt meg a szűk járat. A visszafojtott levegőt kiengedte és Sanjival együtt lihegett. A szőke hajú szakács mozdulni alig bírt, így Zoro amikor a hátára gördült magához ölelte a szakácsot. Kielégülve érezte magát. Mosoly szökött az arcára. A szakács felé fordította fejét. A mellkasán piheget. Orrával a lihegő fejét bökte meg gyengéden.
- Jól vagy? – egy bólintás volt a válasz. Elégedettem tette a bal kezét a feje alá. – Ez… fantasztikus volt.
Sanji felemelte a fejét, de csak addig, hogy egy fél pillanat erejéig Zorora pillantson. A képén egy jóllakott farkas arca tükröződött. Majd visszaejtette a fejét Zoro mellkasára. Közelebb bújt.
- Hát… nem volt rossz. – válaszolt a másik kijelentésére. Zoro fölkapta a fejét. A szőkére nézett.
- Nem volt rossz? – kérdezett vissza – Megsértettelek?
- Mintha megtudnál, te hülye. – mondta amire Zoro kisebb mérget érzett. De hamar el is párolgott.
- Nem mondhatod, hogy nem élvezted, hisz hallottam, ahogy alattam nyög… - egy kéz zavarta meg a folytatásban.
- Az ilyen megszólalásokat kérlek, hanyagold. – motyogta, majd ismét beletemetkezett a széles mellkasba. Zoro arcán mosoly derenget. Keze végig simult a szőke hajú karján, arcát belefúrta a selymes fürtökbe. Hosszasan hallgattak, majd Zoro hangja csendült a szobában.
- Hmm… jó illatod van. – a hangján érezni lehetett, hogy mosolyog. Sanjit ismét elnyelte a zavar. Mindegy, hogy hányszor, hogyan, vagy mit szólt, mindig arra késztette a szívét, hogy őrült módon vágtázzon. Mellesleg ő is imádta Zoro illatát. Fém vagy acél illat keveredett a férfias izzadsághoz, meg néha egy kis vér. Sose szerette ezt az illat kombinációt. Inkább nevezte otromba, orrfacsaró szagnak, mint kellemes, megnyugtató illatnak. De Zoro… mintha ehhez az elegyhez még egy lehetni fenyőfa is keveredett volna. S talán mindig is ez húzta mágnesként a férfihoz.
Sanjit sose vonzották a férfi testek. Minek, hisz ő maga is rendelkezett eggyel. A nőkért volt oda, de még mennyire! Imádta őket, azokat a dús kebleket, karcsú derekakat, azokat a ringó csípőket. Szerette a nők bőrének puhaságát, selymes hajukat, parfümtől illatozó nyakukat. Egyszer, ismételten egyszer sem vágyott férfira. Soha, egész életében. Aztán jött ez a kardforgató...
Zoro csókolgatni kezdte a feje búbját, kezei máshol kutakodtak. Sanji élvezte a kényeztetést, de a fejében szöget vert egy kérdés, ami már régóta ott bolyongott gondolatai medrében. Muszáj volt megtennie…
- Z-zoro… várhj… egy kicsit – tolta el magától a zöld hajút. Az meglepetten pislogott rá. Összevonta a szemöldökét és gyengéden érintette a karját.
- Mi a baj? Biztos nem sértettelek meg? – nézett aggódóan a kék szemekbe. Sanji nemet intett a fejével, majd ismét a mellkasához bújt.
- Csak kérdezni szeretnék valamit… - motyogta a napbarnított bőrbe a szavakat. Zoro épphogy csak, de hallotta, mit mondott a szőke.
- És mi volna az? – cirógatta meg az arcát, majd kisimított egy tincset az arcából.
- Miért én?
Néma csend állt be. Sanji érezte, hogy a szájában a nyál megkeseredik. Gyomra görcsbe rándult. Előre félt Zoro válaszától, mert félig tudta. Tudta, hogy csak vágyai kielégítésére használja. Persze, ő számára is csomó előny mellett szólt ez a kapcsolat, de… de akkor ne tegyen olyasmiket, amik meggyengítik őt! – Hé… hallottad, amit mondtam? – szólalt meg Sanji, hátha még a mondata előtt bealudt a kardforgató. Már pedig ez előfordult vele.
- Hallottam, mit kérdeztél. – jött a válasz Zorotól, ami teljesen meglepte Sanjit. Szóval még se aludt el. De akkor hallotta. Mi lesz a válasza?
- És?
-… Tudod – kezdett bele Zoro. – Az elején… azt hittem leütlek, és beraklak egy hordóba, majd a tengerbe doblak, annyira felidegesítettél.
- Hogy mi? – képet el Sanji. Zorot nézte, aki elnevette magát a másik meglepődött arcán. Összeborzolta a szőke tincseket, amire elkezdtek kissé dulakodni. Zoro hirtelen két tenyere közé fogta Sanji arcát, és egymáshoz nyomta az ajkaikat. Finoman megcsókolta. Megszűnt minden tiltakozás. Csak összefonódó testek maradtak. Zoro a szakács szemeibe nézett, miután elengedte.
- Azt kérdezted miért? – az arcát simogatta hüvelykujjával, miközben a szemeibe nézett és mosolygott. – Mert beléd szerettem, azért.
Homlokon csókolta. S magához vonta. Nagyot szusszant.
Eközben Sanji próbálta megállítani a szívét. Mert az olyan hevesen zakatolt, hogy azt hitte, Zoro is meghalja.
- Hé. – szólalt meg Sanji egy kis idő elteltével.
- Hm?
- Tényleg…? – fúrta a fejét Zoro mellkasába. A zöld hajú szorosabban ölelte.
- Igen… és hogy tudd, soha se hittem Istenben, meg ilyesfajta bálványokban, de…
- De…?
Zoro elmosolyodott. Mellkasában jól eső érzés terjedt szét.
- De mióta beléd szerettem, azt hiszem nekem is lett egy „ Istenem”…
Sanji arca vörös volt. Tudta, hogy ha eddig nem, most biztosan beleszeretett Zoroba.

Brook valamennyire feleszmélt. Felnézett. Eltátotta száját, álkapcsa remegett. Usopp lassan hátra nézett. És szemei megpillantottak még egy Bartolomew Kumát, akinek ezúttal egy Biblia is volt a kezében. Mindketten kétségbeesetten kiáltottak.
- MÉG EGY?! – kérdezte Usopp, reszketve – M-mi folyik itt?! – ijedtében fenékre esett. – Elég volt! Mégis hány van belőlük?!
Zoro kiabálást hallott. Usoppét. Nem kéne itt feküdnöm. Muszáj, felkelnem… - és egyik kezével megtámaszkodott, majd felnézett. Ott állt előtte egy Pacifista. Zoroban a felismerés fájdalmasan villant. Ő… az igazi! – futott át a gondolat a fején. Ismét átélte a borzalmakat az emlékek hatására, mik a Shichibukai láttán ismét végig pörögtek a szeme előtt.
- Még élsz? – nézett le rá Kuma – Roronoa.
- A… kegyelmednek… hála..
Zoro zihált. Alig bírt állva maradni. Érezte, hogy megsavanyodik a nyál a szájában. Ez lenne a vég? – futott végig fejében a gondolat. Usopp hangját elnyelte a fejében kezdődő zúgás, ami egyedül Sanji hangját idézte fel. Szíve hevesen vert. A hatalmas ember mintha mondott volna valamit… alig bírta kivenni a szavakat kusza gondolatai medrében. De tudta, hogy erősnek kell látszania. Lehúzta a kesztyűjét Kuma. Zoro érezte, hogy minden lelassul körülötte. Bartolomew keze lendült. Felé zúgott. Zoro hátra pillantott. Sanjira. Nekem csak egy istenem van. – gondolta, és halk szóra nyitotta a száját.
- Szeretlek.

Puff.

Porfelhő kavargott hűlt helye után. Egy pillanat. Egy pillanat volt az egész. S Roronoa Zoro eltűnt Bartholomew Kuma, a Shichibukai keze által…

- Hogy is van az az idézet? – kérdezte Zoro.
- Mégis milyen idézet? – kérdezett vissza Sanji, miközben elrakta az elmosott tányért.
- Azt ami a Bibliában is benne van… ott az elején azt hiszem…
Sanji nevetett.
- Úgy tudtam, te nem hiszel Istenben. Mikor akadt mégis a kezed ügyébe Biblia?
- Az nem lényeg. Sokan mondták már… - felkelt a pihenő helyéről, kardjait ott hagyta. Sanji mögé lépett. – Ja, igen…
Sanji megelégelte az értelmetlen beszélgetést.
- Figyelj Zoro…
Elhallgatott, ahogy megfordult. A kardforgató pont vele szemben volt.
- Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te itt vagy velem… - kisimította a szőke tincseket, és csókolt nyomott a néma ajkakra.
- Ez most mégis mi volt? – kérdezte Sanji miután Zoro ismét az arcát tanulmányozta. – Neked nincs istened, kiben hihetnél.
- Hidd el, hogy van… Talán majd egyszer elmondom. – majd puszit nyomott a szakács homlokára, fogta a szakés üveget, és kilépett a konyhából az éjszakába.


Sabaody szigetvilágban egy szappanbuborék kipattant. És ezzel egy időben fájdalmas, néma kiáltás szakadt fel abból a buborékból. 

  

 "Szeretlek. Ezért féltelek is.
 Úgy hiszem, ez természetes."
/Ismeretlen/