Az egy-egy elleni örömteli pillanatai

Mi… már régóta egy-egy ellenizünk.

- Úgy se jutsz át rajtam! – mondta nagyképűen. Az én mosolyom viszont határozottan villant.
- Majd meglátjuk!

Sokszor játszottunk, s kezdtük ki ismerni egymás mozdulatait, noha eddig mintha nem ez történt volna. A mozgását, a lélegzet vételét… kezdtem ki ismerni szinte mindenét.

Megpróbáltam rá dobni, de ő kicsapta a kezemből a labdát. Rögtön utána ugrottam, hogy ki üssem a kezéből a labdát. Ő felvette a támadó pozícióját, úgy tűnt, mintha jót mulatna a koncentrációmon.

Ám… mi nem úgy játsszuk az egy-egy ellenit, mint mások. Mi… kicsit változtattunk a szabályokon.

Lefordult rólam, s nem értem el időben. Könnyedén csüngött le a gyűrűről, mikor már végre felé fordultam. A mosolya önelégült volt.
- Meddig is játszottuk? – kérdezte, mint aki nem tudja.
- Öt kosárig… - morogtam karba tett kézzel.
- S… hányadik is volt ez nekem? – ásít egyet – Már nem tudom… Te talán igen.
- Ahomine, az ötödik! – mondtam neki bosszankodva. Fenébe. Pedig azt hittem már én nyerek, és akkor…!
Felém lépkedett, miközben körül nézett. A labda már a földön pattogott, én meg pirulva hajtottam le a fejem, hisz tudtam mi következik…

A szabályok… hogy is mondjam… Teljesen mások lettek.

Keze a tarkómra csúszott, s finoman kezdte el simogatni, amire felnéztem. Arcán ott volt a beképzelt mosolya, s éhesen pásztázta a számat. Mikor a másik keze a derekamra került, ajkaimra tapadt. Éhesen csókolt, mint aki alig várta ezt az érdes száj érintését. Birtoklóan ölelt magához, nem adva át nekem a domináns fél szerepét. Hát persze, hogy nem. Ő nyert.

Aki nyer, az „ad” valamit a másiknak. Ez volt az elején. Kifizettük a másik kajáját, ha az nyert. Aztán… feldobta ezt a témát. Az elején csak csók volt. Vesztettem. Minden értelemben. Utána egyre többet nyert. Persze néha én is győzedelmeskedtem, s ki is élveztem.

Egyre éhesebben falt engem, amit viszonoztam is. Csókja megrészegített, ahogy általában. Neki döntött a kerítésnek, s derekamról eltévedt keze bele markolt fenekembe. Kíméletlenül fogdosta testemet, totálisan feltüzelve.

Aztán… jött a szex téma. Természetesen ő nyert. Totálisan betojtam, sőt, még vissza is hátráltam ebből az egész „Adunk valamit a nyertesnek” dologból. De a csókjai levetkőztették minden gátlásomat. S az a borzongató hangja. Rengetegszer ő nyert. Ezzel nem is volt gond, csak…

- Akarlak… - harapott fülembe, s bele is nyalt. Megremegtem, ám a gatyám eltünedezésére felfigyeltem. Le akarta tolni a gatyámat, hogy itt tegye meg… Nem, mindennek van határa!
- Ahomine… kérlek… ahh, nnnn…! – csókja belém fojtotta a szavakat. Beletúrt hajamba, s mélyen, éhesen, vágytól izzó szemekkel az én vörös íriszeimbe tekintett.
- Siessünk! – s még nyomott egy búcsúcsókot az ajkaimra, majd fölkapva a labdát, kézen fogva vezetett fel magához.

…csakhogy én még egyetlen egyszer sem nyertem ebben ellene. Vagyis nekem nagyon úgy tűnt, hogy nem engedte.

Belökött az ajtón, s szinte belepréselt a falba. Nyelve fürgén járt a számban, fogai koccantak az enyémekkel, s felsértették ajkaimat. Keze végig siklott a derekamon, s ölét nekem dörzsölte. Az én karjaim a nyakát ölelték, s a vad tempót próbáltam lelassítani. Végre elszakadt tőlem, s szinte alig hagyott szünetet, nekem esett volna újra, ám én ujjamat a szájára tettem.
- E-ezt most… ne olyan vadul. Lassan. – mondtam, amire kicsit meghökkent. Persze, ő csak a gyors meneteket szereti. Arcom vörösebb lett, ahogy óvatosan simított végig rajtam kezével, majd óvatosan az számra tapadt. Finoman csókolt, az előbbi vadságnak nyoma sem volt. Egyik lábával belépett az enyéim közé, amivel kicsit feljebb csusszantam. Keze finoman simogatta a fenekemet is, s éreztem, hogy alsó régióimba áramlik a vér. Mikor térdével jobban megnyomta az ágyékomat, muszáj volt felnyögnöm. Nyelve eközben lustán járta be a számat, s mikor az enyém az övéhez ért, nagyot szusszant. Ajkai puhaságát nem sokáig érezhettem, mert eltávolodott tőlem. A szemeimbe nézett, s megnyalta ajkait.
- Jó volt? – kérdezte, miközben keze pólóm alá csusszant. Hangja ismét azt a baritont ütötte meg, amitől már oly sokszor beadtam a derekamat. Finoman csókolt bele a nyakamba, hogy aztán nyelvéve együtt ízlelhesse meg a bőrömet.
- Igehn… nnnnh… - egyik lábam a derekára kulcsolódott, majd fölkapott, s úgy vitt a hálószobája felé.
Amikor a hátam a puha ágyat érte, ő már fölöttem térdelt. Nem habozott sokáig nyakamat hintette finom csókokkal, s nyelvével meg is ízlelt. Eközben erős, érdes keze övemmel bajlódott, majd kioldva azt, húzta le rólam a fölösleges ruhát. Ujja beleakaszkodott az alsó nadrágomba, majd ajkamat harapva vette le rólam, hogy aztán a bőröm érintkezzen a puha ágyneművel, s hogy ennek hatására jobban feltüzeljen. Mindent lassan csinált, az eddigiek ellenkezőjét, de jobban élveztem, mint eddig bármikor. A póló is hamar lekerült rólam, így már ott feküdtem alatta anyaszült meztelenül. Szeme olyan éhesen vizsgált végig, hogy azt hittem ott helyben elégek. Pedig már oly sokszor csinálta ezt. Mindig így nézett rajtam végig, néha nyelt egyet, s nekem esett, minden figyelmeztetés nélkül. De most… most csak lihegését lehetett hallani, amit többé-kevésbé én váltottam ki belőle. Levette a pólóját, s hozzákezdett túrájához a testemen. Belecsókolt a nyakamba, közben keze sunyin az ágyékomhoz „szökött” s kezelésbe vette. Az érintésre nyöszörögni kezdtem, mint mindig, s elöntött a vágy. Kezem a lepedőt markolta, miközben ő a mellbimbómmal játszadozott. Beletúrtam hajába, s toltam is lejjebb a fejét, hogy ott is kényeztessen a szájával, azzal a fürge nyelvével.
- Jól van, jól van… nem kell ennyire sürgetni a dolgot… Te mondtad nem? – nézett föl, miközben a másik mellbimbómat nézegette éhes szemekkel, majd lecsapott, és erősen megszívta. Nyögtem egyet, szégyentelenül. Lihegtem, ahogy csak lehetett. Éreztem, hogy arcom ég, s hogy oda lent forró. Nagyon forró…
Éreztem, ahogy az elő váladék már jön is ki belőlem, ám hátra kellett, hogy vágjam a fejem a párnába, mert a tagomat forróság ölelte körbe. Lepilláztam – már amennyire csak tudtam – s láttam, ahogy Aomine szájában eltűnök, majd újra előbukkanok. Kezem beletúrta a hajába, de ő ütemesen mozgatta a fejét, én meg megőrültem. Mindegy mit csinál, egyszerűen megőrjít…
- ahh… Ao…hmine…ehh – próbáltam elfojtani a sóhajokat, s mindent. Nem jött össze.  Lábaimat felhúztam, ő pedig a között kényeztetett, miközben kezei simogatták combomat.  Minden olyan buja, olyan mohó volt… olyan erotikus volt az egész. Nem voltak elhúzva a függönyök, én a puha ágyneműben feküdtem, miközben ő orálisan kényeztetett. Közel voltam a véghez, ám ekkor épp abbahagyta.
- A-aho, miért…?! – fullasztó csókja belém fojtotta a szavakat, s az előbbi lassú tevékenységei eltűntek, a vadsága ismét előre tört. Ujjai nedvesek, sikamlósak voltak, amik se perc alatt eltűntek bennem. Előjött újra a kényelmetlen, de egyben kellemes érzés is. Nem élvezhettem ki ujjait, mert rögtön ki is rántotta, ami miatt egy elégedetlen sóhajt hallattam.
- Ne aggódj, itt jövök… - suttogta a fülembe majd elmerült bennem. Görcsösen karoltam át a vállát, és levegőért kapkodtam. Nem mozdult egy darabig, várt, míg nagylevegőt veszek, és kifújom magam. Ezután lassan lökte magát belém újra és újra. Kiáltásaimat nem lehetett hallani, mert száját az enyémre tapasztotta. Amikor ő is megelégelte a levegőhiányt, elvált nedves, duzzadt ajkaimtól. Engem nézve bámult, ahogy újra és újra magamba fogadtam.

Az a bizonyos „régóta”… már lassan féléve tart. Azóta művel velem hasonló dolgokat. Ilyen szemérmetlen, kéjes dolgokat…

Beleharapott nyakamba, és kezdtem felismerni azt az énjét, ami még az elején csak azokat élvezte, amikor összevissza harapdálhatott. Nem tudom, fétisnek tippeltem akkoriban.
Lökései nem csak vágy hajszolta, kemény döfések voltak, annál több… Mélyek, ott belül mélyen dörzsölők…
- Ne… vágj ilyen fejet… különben… képtelen leszek leállni – lihegte engem nézve, miközben még szélesebbre tárta a lábait. Homlokát lábamnak döntötte, megharapta, és úgy nézett rám, mint aki azt akarja mondani; Az enyém vagy, nem másé…
Megborzongtam, és kezeimmel közre fogtam arcát, közelebb húztam magamhoz, és megcsókoltam. Le is állt a mozgásban egy pillanatra. Furcsának találtam, ezért mikor ki akartam nyitni a szememet, hogy megnézhessem arcát, újabb lökést kaptam. Aztán rámart ajkamra. Nyelve fürgén hatol a számba, majd egyre gyorsabban hajszolt a gyönyör felé, miközben én átkulcsoltam a lábamat a derekánál, a karjaimat a nyaka körül.
Éreztem, ahogy ölem forrósodik, és hogy elérem a gyönyör kapuját. Beleborzongtam az egészbe, főleg, hogy míg bennem volt nagyobb lett, majd forró magját is éreztem magamban, ami kitöltött, s mint egy forró láva felmelegített… Még akkor is remegtem, mikor kihúzódott belőlem. Észleltem, ahogy a fehér magja kicsurog belőlem, és én egyre jobban vörösödtem, noha így is rák vörös volt a fejem.
- Nem spóroltam az anyaggal, mi? – vigyorgott rám, majd ismét lehajolt hozzám csókot lopva. Én pihegtem a lopott csók után, majd átfordultam a másik oldalamra, és szorosan összeszorítottam a szemeimet. Nem szabad sírnom. Nem szabad…

Pedig, hogyha tudná… ha tudná…

Éreztem, hogy az ágy mellettem besüpped. Szívem hevesen dobogott, torkom összeszorult. Szemem pedig hatalmasra tágult. Éreztem, ahogy meleg teste hozzám ér, mellkasa hátamnak feszül. Egy rántással ránk terítette a takarót, majd erős karja átkarolta a derekamat, forró lehelete pedig csiklandozta fülemet. Karjával szorosan magához húzott, majd egy halk nevetés ütötte meg a fülemet.

…hogy én akármikor lefeküdnék vele, amikor kérné. Önkéntesen adnám oda neki testem…

- Annyira aranyos vagy ilyenkor – hallottam suttogását, majd arcát a nyakamba temette. Szuszogott, engem pedig kirázott a hideg. Jól eső borzongás járta végig a gerincemet, de nem szóltam vissza semmit. Ezt nem szerette. Amikor nem válaszoltam neki, mindig mérges lett. Most viszont csak nagyot szusszant, majd hallottam mély baritonját…
- Nem lenne kedved… holnap is egy 1-1 ellenihez? – kérdezte, amire elvörösödtem. Nem elég, hogy az előbb olyan zavarba ejtő dolgokat csinált velem, még van képe…
- M-mi van, ha azt mondom, hogy nem? – mondtam dacosan. Nem mertem hátra nézni, a szemben lévő szekrényt fixíroztam. Ám egyszer csak, megrántott, és ismét alatta voltam.
- Akkor ma haza nem mész. – jelentette ki, és számra mart. Lopott csókot, nem egyet. Tízet. Százat. Ezret. Teljesen meglepődtem, de aztán győzött bennem a vágy iránta. Ha ölelni akar, öleljen. Én szeretni fogom, őrülten, és kihasználom azt az időt, amikor csak rám figyel. Most csak engem nézz. Engem lát. Nem azokat a magazinokban lévő csinos nőket, kerek keblekkel. Az én lapos mellkasomat, az izmos testemet és a kéjtől remegő hangomat akarja. Szerelmesen fogok ránézni, ölelni fogom, szeretni, még akkor is, amikor ő már engem nem lát.
Ezért szeretek 1-1 ellenezni ellene. Neki kell egy ok, hogy szerethessen szenvedélyesen. Meg fogom várni, míg ki nem mondja.

…noha ezzel nincs tisztában, tudom, hogy ettől függetlenül szeret. Érzem, ahogy milyen gyengeséggel simulnak ujjai a bőrömön. Nem akarom feledni ezt az érzést.

Én meg fogom mostantól tenni. Tudatni akarom vele, hogy mennyire fontos is. Elmondom neki akárhányszor. A nyílt utcán. A szobánk rejtekében, a takaró alatt összebújva. Annyiszor fogom mondani neki, hogy sose felejtse el ezt a szót, mikor én ki mondom. 
- Akkor nem megyek haza – mosolyodok el, és csókolom meg, majd karjaim szorosabban szorulnak nyaka köré.

Szeretlek. Szeretlek, szeretlek, annyira mérhetetlenül szeretlek. Nem akarlak elengedni. Már a részem vagy. Számomra már egyenlő vagy a levegővel. Kellesz nekem az élethez. A barna hevült bőröd érintése, azok a sötétkék szemek, amik ha rám vetülnek, perzselnek… Az érdes szád, ami már oly sokszor birtokolta az ajkaimat… Szeretlek.

Egyszer csak arcát nyakamba temette, kezei a hasamra simultak, és… elkezdett csikizni.  Hangosan nevetve összeugrottam, amire ismét megcsókolt. A szemeimbe nézett, és a legkomolyabbnak látszott.
- Szeretlek. – hallatszott a csendben… az én hangom. Szerelmesen néztem a szemeibe.

Nem mindegy hányszor látlak újra, ismét az eszemet veszed. A humorod, a modorod, az aranyos oldalad… Mindet imádom.
Az egy-egy elleni örömteli pillanatit veled fedeztem föl. Nem tudom elégszer mondani. Szeretlek.